Azt aztán végképp nem mondhatni, hogy ne lett volna meg a jóindulat és a pozitív hozzáállás. Sőt. Penelopé Cruzt ugye alapból kedveljük az Almodóvar filmekben nyújtott alakításaiért, ahogy a szóban forgóért is megkapta a szobrocskát, mint legjobb mellékszereplő. Csömörünk legfeljebb attól lehet, ahogy újabban a csapból is folyik, és minden hajfestéket-krémet-Mangót az ő arcával promótálnak. Ám mindez lényegtelen.
Mit is vártunk a szóban forgó filmtől? Woody Allent senkinek sem kell bemutatni, ahogy üdvöskéjét, a csodaszép, csodaszőke Scarlett Johanssont sem. Ilyen rendező és színészi gárda már jót sejtet. Két jó nő, egy jó pasi, egy szép helyszín: valami utazós, bohém, szexi, merész filmre számítottam. Elég művészi, elég közönségbarát, de mindezt megfelelő mértékben és adagolásban. Nos: csalódtam. Woody bácsin bizony érződik az a 73 év. (Igaz, én már a Match Pointra is húztam a számat.)
Mit kapunk? A film, diplomatikusan szólva nem jön át. Őszintén szólva meg 96 percnyi üresjárat. Két vakációzó amcsi lány egy latino loverbe botlik, aki megpróbálja mindkettejüket az ágyába rángatni. Az egyiket, a görcsös, túl racionális Vickyt csak átmenetileg, a kalandozóbb Cristinát meg hosszabb távra. Képbejön a hisztérikus művészlélek exfeleség (ez Penelopé), hogy aztán az utóbbi két nő és a spanyol csődör közt jöjjön létre szerelmi háromszög. Hű-űűű, micsoda provokatív téma! Csak egy laza smacit láthatunk a hősnők közt, egyébként ez a szál sincs kibontva rendesen. A kérdés csak az, miért szegény jelentéktelen Vicky a címszereplő. A macsónk, Juan Antonio is halál uncsi. Hiába mozdul rá mindkét nőre, még csak nem is egy gaz csábító.
Szóval, hogy miért is rossz ez a film. Egyszer sem éreztem, hogy egy kerek sztorit néznék, ami A pontból B-be tart. Két lány Barcelonában nyaral: flörtölnek, dugnak, nyavalyognak egy sort, majd hazamennek, mindezt másfél órában. Elmaradnak a szereplők lelkében turkáló, emlékezetes nagy jelenetek. Nincsenek jellemábrázolások, mély beszélgetések, szerelmi dráma, izgalom. A fenébe már, még egy rendes szexjelenet se!
Ami van: egy művészieskedő, érdektelen maszlag, egy irritálóan szájbarágó narrátorral, aki ilyeneket mond: "Ahogy az este telt és fogyott a bor, Vicky is egyre nyitottabbá vált erre a futó kalandra." Talán éreztetni, láttatni kéne, nem? Közben sok szó esik festészetről, fotózásról, építészetről. Fokozni akarja a film művészi voltát, ám épp, hogy még sekélyesebbé teszi azt, ami amúgy is. Egy pozitívumot említenék: Barcelona csodálatos város. Szép és jól megkomponált képeket látunk róla, egészen megragad a mediterrán hangulat. Ezt azonban a Travel Channelen is megkapom, bármikor.
Jóindulat ide vagy oda, ez a film - szerintem - csapnivaló.
