2009. február 9., hétfő

Lady Gaga - The Fame



A Viva slágerlistáján botlottam a hölgybe, mármint a Pokerface című számba. Nem volt egy erős indítás. Mégis, miféle név ez a Lady Gaga? Tegyük hozzá, a klip elején felvillanó kutyáktól, diszkógömbtől egyből Goldfrapp-hangulatom támadt (másnak is), ami nagyon is pozitív. Maga a szám azonban első hallgatásra amolyan gagyiszagú electropop szösszenet volt, a kissé túl gagyi fajtából, amiből "neves" diszkóipari szakmunkások azonnal húsz remixet rittyentenek.



A jelenséget súlyosbította az ezüstszőke parókás, tökéletesre digitalizált testű leányzó, aki mindenféle szűk dresszben ugrabugrál, fura arcdíszeket húz magára, na meg pókerezik. Alapjáraton borsódzik a hátam az ilyen hivalkodóan 'hipppertrendy' videóktól. Mégis volt az egészben valami, amiért nem tudtam egy legyintéssel lesajnálni; talán a sztájlisztok kitűnő munkája, meg hogy mégsincs annyira tucatarca a szőkeségnek. A refrén pedig idővel a fejembe rögzült, nameg ez a sor: Russian roulette is not the same without a gun. Hogy a flörtöt meg a keverést-kavarást mennyire eredeti szerencsejátékhoz hasonlítani, ne másszunk bele, de itt és ilyen formában találó.



A lemez aztán további meglepetéseket tartogatott.
Kiderült, hogy ezerarcú előadóval állunk szemben: fogd Gwen Stefanit, Peachest, a CSS-t, a Goldfrappet, az új Madonnát meg egy cseppnyi cikit: Britney-t vagy Fergie-t. Rázd össze, tegyél hozzá egy csipetnyi nyolcvanas évek inspirációt és diszkófétist, és olyan egyveleget kapsz, ami behatárolhatatlan. Mainstream vagy sem? Popzene vagy sem? -valahogy épp az a vonzereje, hogy eldönthetetlen. Akad trekk, aminek a struktúrájáról viccen kívül egy elektrósított, csajos Aerosmith jut az eszembe (Again Again, Brown Eyes, Wonderful), tehát van itt rock and roll-előélet bőven. Van még tingilingi popzene (Eh Eh, Summer Boy), house-os hatások (Disco Heaven), odamondogatós, electroclashes szexmánia (Love Game), és buta seggrázós klubságer, amit a New Yorkerben hallok majd viszont a felsők közt válogatva (Money Honey). Akárhogyis, be kell látni: újabb egyéniséggel gazdagodott a popzenei felhozatal. Hogy pontosan mennyire szeretjük, még kiderül.