Már maga az alapötlet is annyira bizzar, hogy feltételeztem: ez se valamelyik hollywoodi sztorigyáros agyából pattant ki. Nem is tévedtem, hiszen a rendező David Fincher (aki többek közt a klasszikussá érett Harcosok Klubját is jegyzi) egy F. Scott Fitzgerald novellát vett alapul. Igen, ezt a pár oldalas novellát sikerült 3 órás eposszá nyújtani, például a Forrest Gump forgatókönyvírója, Eric Roth munkájának hála. És akkor még a két főhőst, Brad Pittet és Cate Blanchettet nem is említettük, szóval van itt sztárparádé bőven. Nem véletlen, hogy 13 Oscar-jelölést zsebelt be az alkotás; bár talán az sem, hogy mindössze hármat vitt haza, és azokkal is inkább a látványvilágot honorálták.
Szóval, már maga a felvetés is van elég morbid ahhoz, hogy élvezhető sztorit lehessen kanyarítani hozzá. Mi történik, ha egy ember -esetünkben ki más, mint Benjamin Button- biológiailag fordítva éli le az életét? Tehát az öregkorba születik, és fordítva halad az élet állomásain a gyerekkorig. Az elmélet több kérdést vet fel, mint ami három órában kifejthető, de a film célja nem is ez. Benjamin pontos életrajzát kapjuk az emlékirataiból. Volt egyszer (mondhatni egyszer volt, hol nem volt) egy órásmester, akinek a fia odaveszett a világháborúban, ezért egy visszafelé járó órát készített, hátha az időt is visszakapja általa. Ezután született főhősünk, úgy kilencven éves külsővel, és miután apuka egy öregek otthonánál passzolta le kripli gyerekét, lassú fiatalodásnak indult. Ami innen történik három órában, azt felesleges ecsetelni: egy komplett élettörténet, szerelmekkel, kalandokkal a sírtól a bölcsőig. A nagy ő szerepében persze Blanchett tetszeleg. Sok iróniával lehetett volna vászonra vinni mindezt, itt azonban elmaradnak a gegek: az egészet átlengi a szomorúság, hiszen visszafelé élve mégsem teljes az élet.
Akadnak jó nagy klisék, és könnyfakasztó giccs is minden mennyiségben, na de nem is lenne teljes nélkülük egy ilyen monumentális film. Ennyi jelölés után már szinte kötelező támadni, de nem fogom; nálam abszolút maxpont. A sokat dícsért kivitelezés meg már csak hab a tortán (noha Brad Pitt tizenöt és ötvennyolc éves változatban sem ragad meg különösebbben).
