Napi Cuki #4

Igen, csak a szokásos infantilis kitörés már megint, de Acrylicana képecskéi imádnivalóak. Ráadásul nem csupán rajzok, hanem hűtőmágnesek, hajcsattok, fülbevalók százai is készülnek.

Don't dare to wear

Itt a nyár, és mint azt megszokhattuk: a szezonális öltözködés újabb és újabb ízlésficamokkal rukkol elő, évről-évre. Akár a ruhagyártó cégek, akár a viselők kreativitásának hála. Van, ami évek óta vezető a trendi csúfságok listáján, mások idén örvendeztetnek meg először, mikor beléjük futunk a villamoson vagy az utcasarkon. Persze, relatív, hogy kinek mi tetszik. Jómagam két évvel ezelőtt uv zöld rasztahajjal mászkáltam, és meg voltam győződve kinézetem kúlságáról. Ezért inkább csak a magam nevében beszélek: mi az, ami (mostanra talán kiforrott) ízlésemtől kifejezetten távol áll idén nyáron. Egy Aréna pláza-Váci utca-Mammut körút és sok városi séta tanulsága beszél belőlem.

1. régi jó ismerősünk: a szilikonpántos melltartó. Úgy tűnik, évről évre reneszánszát éli, és sohasem fog már eltűnni a süllyesztőben, ahová való. Legalább annyira elegáns, mint a pár éve hódított és hál'istennek lecsengett színes szilikonkarkötő-őrület. Kellemes látvány, ahogy szépen belevág a vállakba, és a kificcenő, esetenként akár szexi melltartópánt helyett mintha két celluxcsík vágná ketté az illető (nő) lapockáját. Helyette: semmi gáz nincs abban, ha melltartót veszünk a topocskák alá, főleg, ha nem üt el színben látványosan.

2. hihetetlen, de még mindig találkozni vele (szerencsére nem tömegesen): a rajzolt szemöldökkel. A tetovált szemöldök világéletemben taszított, főleg, hogy sosem képesek természetesre megalkotni: morcos vagy épp csodálkozó nők tucatjai ijesztgetnek, akárhányszor utcára lépek. Ám a tetoválásnak megvan az a hatalmas előnye a szemöldökceruzával szemben, hogy negyven fokban, hőségben, párában, strandon sem kenődik le. Nade ha kenődik. Az bizony több mint cinkes. Helyette: ha már nagyon elégedetlenek vagyunk, tetováltassunk, de lehetőleg ügyelve a színre és formára; de a legjobb akkor is, ha hagyjuk kinőni szálacskákat, nem véletlenül ilyenre alkotta meg a természet. Nem Ferdzsiről kell példát venni, aki egyfolytában kérdő arcot vág a tarkóig felvarrt szemöldöke alatt...

3. Lábkörmök. Bizony csúnya tud lenni, ha egy nőnek ápolatlan a lábfeje, még ha elsőre nem is feltűnő. Ha nincs is idő gondosan pedikűröztetni, legalább azt ne felednék el páran, hogy időnként levágják és újrakenjék a lepattogzott körömlakkot, ami ha lehet, nagylábujjon még taszítóbb, mint kézen...



4. Az előzőhez kapcsolódóan, még mindig hódítanak a retro cipellők, amikkel nem is lenne gond, ha nem lennének kötelezően nagylábujj-villantósak, ami felesleges, ámde rém gusztustalan tud lenni. Helyette: a legújabban terjedő szandálfajta a magas parafa/raffiatalpú, na jó, be kell vallanom, ez azért tetszik, sőt a magamfajta teltebb lányoknak ideális.

5. Zsákok. Igen, azok a csúnya, formátlan, alaktalan, se vége-se hossza zsákok, amikbe újabban bújtatják a nőket. Lehetőleg vászonból vagy pamutból, feltűnően izgalmas kockás mintával, mintha valami Farm ahol élünk- hasonmásversenyre készülne az összes divatmárka. Fanasztikusan nőies darabok. Helyette: csipkés, fodros, testhezálló, dekoltált rucik. Oké, ez csak én vagyok.

6. Ezen már tényleg behaltam: kantáros farmer rövidnaci!! Jesszusom, hát akad nő, aki ilyenben kimerészkedik az utcára? Továbbra is Farm ahol élünk-életérzés. Helyette: valami egészen, teljesen más, ami véletlenül se hasonlít rá.

Zabálánk vala

Ez egy olyan hely, amiről már milliószor hallottunk, de valahogy egészen eddig kimaradt az életünkből. És mivel az oldal eddig keveset foglalkozott gasztronómiával (dacára annak, hogy egy jó zabálás az élet egyik legnagyobb örömforrása), ezért most kajaflesselünk kicsit.
Vasárnap ugyanis Sir Lancelot lovagi éttermébe látogattunk el. Nem mondhatni, hogy egyből hanyattvágott a középkor-fíling. Vannak itt persze páncélok, rózsaablakok, reneszánsz zene meg ami kell, de valahogy mégsem érezzük, hogy Mátyás király udvarában lennénk egy szépen berendezett étterem helyett. A sarokban zenélgető srác is gitáron nyomja, nem ám mandolinon; a pincérnők, ja bocs, szolgálójányok meg kellemes kis éppencsak cicit takaró felsőben mászkálnak fel-alá, és fogadni mernék, hogy még erényövet sem viselnek a szoknyájuk alatt. A bejáratnál hadonászó, lovagnak öltöztetett ifjú sem egy kiköpött Heath Ledger. Ki tudja, talán az itt előadott élő műsor hatásosabb, de aznap este nem volt kilátásban ilyesmi.



Ennyit a kritikáról. Na de a kaja! Hiszen ezért utaztunk vissza annyi évszázadot az időben! Az étlap szép középkori nyelvezettel írja körül a válogatott finomságokat, sokszor nem is értjük, miről lehet szó. A lakomák mellett maradunk; ezek levest, két főételt plusz desszertet tartalmaznak, és árban is ideálisnak tűnnek. Aperitifnek mézes páleszt kapunk pogácsával, ami már kellőképp megadja az alaphangulatot. Utána hagymaleves következik cipóban: kanál nélkül kéne elfogyasztani, de itt még nem élünk a lehetőséggel. Pedig még partedlit is kapunk a nyakunkba. A leves hihetetlenül finom, a cipó hatalmas és frissen sültnek tűnik. Az utolsó falatig betolnánk, ha nem tartanánk az újabb kihívásoktól. A félelem jogos, a következő körben igazán valóságos lakomát tálalnak elénk: az enyémben rablóhús (mármint a Vörös Lovag Kardja), zöldségekkel töltött csirke sajtmártással (másnéven Gyomorengesztelő) és tócsni szerepel. A körítés kicsit bizarrnak tűnik, a hagymakarikák mellett kiwi, a káposzta mellett narancs, alma és paprika. Az elején még van bennem némi bizalmatlanság, aztán rá kell jönnöm, hogy kitűnő kombinálni ezeket az ízeket. Még a sima hagymás törtkrumpli is annyira ízletes, hogy a köretből jóllaknék. A csúcs mégis az, ahogy felszabadultan, kézzel-lábbal túrhatom a kaját, aztán a partedlibe törölgethetem a kezem; miért is kell a macera a késsel-villával, szalvétával?

Fájdalommal látjuk be, de a kaja felénél már kidőlünk. Ez nem lehet egyedülálló eset, egyből el is csomagolják nekünk mind. A lakomát záró mákosguba felével se tudunk megbirkózni.
Egyszóval, aki végképp ráunt a börkerkingre és valami igazira vágyik, az... hát először is spóroljon kicsit. Szerencsére volt két ajándék bónunk, különben nem fordulnának meg ilyen helyeken a magunk fajta csóró diák időutazók. Aki rászánja magát, ne essen a mi hibánkba: éhezzen előtte egy pár napot, és tolja be mind, mert otthagyni vétek. :)

Explodingdog

[I don't think I will ever have that]



Csak küldj Samnek egy e-mailt az oldalán. Egy mondatot, vagy néhány szót. Valamit, ami épp eszedbe jut az életedről (hangulatot, utalást, érzést), ő pedig megrajzolja. Persze mindössze azt, ami ennek a néhány szónak a hatására kipattan a fejéből. Néha beletrafál, néha nem. Ezeket a rajzokat nem az igényességük miatt lehet és kell szeretni, hanem mert olyanok, amilyenek. Sam különös kis univerzumot teremt pálcikafigurákból, robotkutyákból, csillagokból. Talán egy valami közös az ilyen kis jeligére készült firkákban: a magányosság érzése. Szóval, írj neki egy sort. Akár ilyet: I am so happy that your beard is gone. Vagy: Love songs make me cry. Ő meg vizualizálja a dolgot. Van belőle már könyv, póló, megrendelhető falikép is.

[Turtles are fun]



[You'll never know how I feel about you]

Erre pörgünk idén nyáron

Na most az egyszer teljesen szubjektív bejegyzés következik, de annál tanulságosabb lesz. Ugyanis ismét kitűnő szórakozási lehetőségeket kínál a nyár, aki ránk hallgat és velünk tart, nem hagyja ki a legnagyobb partikat.

Először a Fishing on Orfű fesztivál keretei közt csodálhatjuk meg a magyar alter gyöngyszemeit (de komolyan, mi az a Kishableánycsókja? Hallottatok már róluk?). Ami vonz, az kizárólag a sajátos atmoszféráját mindig hozó Kispál koncert, akik a feloszlás határán egyensúlyozva azért tiszteletüket teszik itt. Utánuk a lényegében a Kispál reinkarnációjaként működő, felállásában is szinte azonos Kiscsillag zenekar remekel. Mindez június 21-én, bár maga a feszt három napos.



Következő állomás a Balaton Sound, július 11-13ig, ahol a hazai és bizony a külföldi elektronikus színtér legjobbjai tolják orrvérzésig. A feszt fő attrakciója, és számomra az idei nyár kétségtelenül legjobban várt bulija lesz, mikor Fatboy Slim pörgeti a lemezeket. Itt van persze szívem másik csücske, Alison kisasszony és a Goldfrapp is, és még mi minden! Massive Attack, The B 52-s, James Holden, David Guetta. Na meg a legjobb itthoniak, Karányitól a Neo-n keresztül a Zagarig, az összes húzónévvel együtt.



Ha ez t is letudtuk, hosszabb pihenő után, Augusztus 6 és 10 között az Ozora feszt következik, a goa és az elborultabb trance kedvelőinek színes lampionokkal tűzdelt és spangliszaggal átitatott zarándokhelye. Egy-két nap erejéig chillezünk valamelyik párhuzamos dimenzióban.



A Sziget pedig, ami hagyományosan a nyár fénypontja partiszempontból, sajnos elég gyérre sikeredik az idén, hiszen csak két napot áll módomban eltölteni a Hajógyárin, a többit meg egy másik kontinensen. Aki nálam szerencsésebb, ne hagyja ki a Jamiroquai-t és Roisin Murhpyt. A magam részéről idén marad a Sziget tüzetesebb bejárása, a kilométeres sor kiállása Lumináriumnál és a francia hiphop ínyencség Hocus Pocus.

Candyman, oh, Candyman

Na tessék, mostmár akkor ilyen is van: megnyílt Budapest (és egyben az ország) első design cukrászdája, Sugar Shop néven. Az tuti, hogy eléggé látványorientált. Ha az ízvilág is legalább ilyen élmény az érzékszerveknek, akkor minden elismerésünk. Egyelőre még nem állt módunkban lecsekkolni. Akinek egyfolytában csöpögött a nyála a Charlie és a Csokigyár alatt, és nem Johnny Deppre, hanem Willy Wonka csokibarlangjának láttán, most kiélheti magát. Mesebelinek tűnő mignonok, muffinok, torták, fagyik sorakoznak itt nagy mennyiségben. Persze, egyedi megrendelésre is terveznek bármit. Sőt mi több, önkiszolgáló fagyizó is van (hogy ez mitől jobb egy hétköznapinál, arra még nem sikerült rájönnöm). Azt látatlanban leszögezhetjük, hogy a hely fő profilja nem az olcsóság lehet...



A honlap is igényesre és részletesre sikeredett. Megálmodói elmagyarázzák, hogy jött az ötlet: unták már a szabványos sütiket, meg hogy mindig ugyanolyan háromszög alakú tortaszelet néz vissza a tányérukról. Hát, bennem még nem merültek fel ilyen igények... a hagyományos formák lecserélése ellenben mindig kreatív ötlet, legyen szó BKV buszról vagy tortakölteményekről. A hely nem csupán sütikben, hanem enteriőrben is színes és talán kicsit bizarr, de mindenképp figyelemfelkeltő. Egy biztos: nekem kell egy olyan csavaros nyalóka, amit eddig csak képről láttam :) Ezért amint alkalmunk nyílik egy személyes látogatásra, folytatása következik.

Ki lesz a legrosszabb?

Az MTV Hungary, magyar zenetévé merész vállalkozásba fogott: a legrosszabb zenekarokat keresi! Persze a döntés a közvélemény kezében van. Mindenképpen értelmes ötlet, hiszen a nemrég indult magyar MTV, a Viva konkurense láthatóan igyekszik elhatárolódni a nagyon gagyitól, amiért nem lehetünk elég hálásak. Első körben a legrosszabb külföldi zenekarokat szedtük össze: kiemelt helyen végzett a Tokio Hotel mellett a Scooter, a többiek tekintetében nagy volt a megosztottság. Nem így a magyar zenekarok, együttesek kérdésében. Gyakran köszön vissza a Hooligans, Lola, a No Thanx, Dopeman és Majka, a magyar Megasztár "krémje". Nem örvendenek népszerűségnek a botcsinálta, pornósztárból vagy modellből lett "előadók", ahogy a géphangon éneklő, animációs lényecskék sem.
Az MTV kezdeményezése mindenesetre jó irányba mutat.
Szavazzatok ti is, álljunk ki a igényesség, a minőségi zene mellett!