Szenzáció: NIN - The Slip!

Hát ezt is megértük. Bizonyára ismeritek Trent Teznort, a Nine Inch Nails zenekar frontember-énekesét, aki némi túlzással maga a NIN, hiszen minden az ő fejéből pattant ki, és ő maga is valósítja meg egy zseniális zenészcsapat segítségével.

Az indusztriális zörejzenétől a new wave-es szintipopig számos műfaj elemeit vegyítette már, komponált komolyzenébe hajló műveket, bekönnyezős balladákat (Something I can never have, Hurt, The Fragile), tisztán instrumentális darabokat (La Mer), fő profilja mégis az odab*szós, indulatokkal teli karcos rockzene. Számos olyan slágert adott a kilencvenes évek generációjának, amelyek klasszikusokká értek (Closer, The Perfect Drug, Starfuckers Inc., Hurt). Nehéz is lenne pár szóban bemutatni sokoldalúan zseniális munkásságát. Az utóbbi évtizedben őt nyúlta mindenki, a Limp Bizkittől Marilyn Manson tinihorrorcsapatáig. Tavaly, a 2007-es Szigeten pedig végre hozzánk is ellátogatott, egy monumentális koncert keretei közt.

Na de lényeg a lényeg: TRez felismerve a zeneipar válságát, a világsztár zenekarok közül elsőként, teljesen ingyen teszi közzé új albumát, a The Slipet! A kezdeményezés nem egyedülálló, hiszen a Radiohead nemrégiben jelképes összegért tette letölthetővé legújabb lemezét. A NIN továbblép a "zene mindenkié" elv mentén, noha a mű nem sokára CD formátumban is megjelenik. Kritika hamarosan :)

Napi Cuki #3

Trenchmaker szeretnivaló kis figurái bárkinek segítenek egy kis örömöt csempészni a napjába, különösen ez a piroskajelmezes nyuszira emlékeztető, Kulla névre keresztelt... izé. Nem mintha a többiek nem lennének szívmelengetően aranyosak.

A Kripli

Már megint színházban jártunk, megint a Radnótiban, és ismét jó élményekben volt részünk. A darab, ami Martin McDonagh, állítólag világhírű drámaíró műve, Varró Dani fordításában került a színpadra, amiért már helyből járt a pluszpont.

Történetünk a múlt század harmincas éveiben, a világ segglyukában játszódik: az írországi Inishmaan szigetén, ahol az is eseményszámba megy, ha James libája Jack macskájának a farkába csíp. Elsőként a két szórakoztatóan szenilis vénséges nénit ismerjük meg, akik Billy gondját viselik. Billy pedig nem más, mint az árva, csámpás-kacskakezű kripligyerek. Billyvel bizony komoly gondok vannak: esélytelen, hogy valaha is elvegyen egy rendes jányt, ráadásul egész álló nap a teheneket fixírozza, ami nem épelméjű viselkedés. (Tegyük hozzá, az egyik nénike meg kövekkel beszélget. Ennyire izgalmas egy sziget ez.)

Aztán a mindig hallgatózó, általában érdektelen híreit szétkürtölő Johnny-tól (akit Kulka János formál meg kitűnően) megtudjuk, hogy a szomszédos szigetre betört Hollywood, és filmforgatás zajlik. Ide igyekszik a nagypofájú, ordenáré, de annál magabiztosabb Helen és öccse Bartley is. Helen úgy mellesleg közli, hogy Billy szülei a miatta érzett szégyenükben folytották vízbe magukat. Billynek ezek után nincs maradása...



Még ha a történet lényegében megrázó és szomorú is, a darabot végig lehet szakadni. Amolyan Kató néni és Besenyő család keveréke, suttyó agyalágyult humorral ábrázolják az erősen elmaradott ír parasztokat. Akit érzékenyen érint a csúnya beszéd, annak nem ez lesz élete legjobb két órája. Rengeteg a faszkalap, meg a kurva szádat, ennek ellenére inkább színesítik a szereplőket, és növelik a helyzetkomikumot. Hőseink előszeretettel oltják szét egymást, persze, mindegyikük csak a másik gyengéit képes tisztán látni. Külön ki kell emelnem Szombathy Gyulát, aki a minden lében kanál Johhny anyukáját formálja meg, zseniális humorral.

És ami a legnagyobb pozitívum: nem válik rút kiskacsa mesévé. Billy ugyanolyan neveletlen, buta suttyó és szerencsétlen marad a cselekmény végén, mint a legelején volt. Happy endre pedig itt sem érdemes számítani, ám meglepetések, és megható pillanatok akadnak.

Félelem és reszketés / Móka és kacagás a Vidámparkban

Az történt ugyanis, hogy körülbelül 6 év után ismét a Vidámparkban jártunk (honlapja itten). Ez az idő nem múlt el nyomtalanul, például 12 éves helyett 18 éves fejjel léptem be, de ahogy az várható volt-ugyanúgy be voltam szarva. Tudni kell, hogy a zsetonos rendszert karszalagra cserélték. Egyszeri, 3900 forintos belépő jogosít minden gép és játék használatára. Így aztán nincs sorbanállás, ellenben a Vidámpark átminősült olyan családi programmá, amelyet évente kettőnél többször nem tervez be senki, ha nincs kedve elkölteni egy kisebb vagyont. Ilyenkor azonban annál inkább megéri.

A klasszikusok mit sem változtak az eltelt idő alatt. Az óriáskerék ugyanúgy emelkedik fel, ahogy a szellemvasút is ugyanúgy rángat be a kanyarokban-ha már a falra festett képek kicsit sem ijesztőek. Persze, rám szinte az újdonság erejével hatott mindez, azért rég volt az a 6 évvel ezelőtt. A dodgemben jó móka a tömeges koccanás, az új generációs lézer dodgemben viszont fizikai fájdalom. Itt két csapatra oszlik a társaság, gyűjteni lehet a padlón felvillanó színes pöttyöket, áthajtva rajtuk. A Break dance is a régről ismerős érzést váltja ki, ahogy rángat fel-alá, aztán kissé émelyegve mászunk le róla. Az ősrégi, faépítésű hullámvasút nagyjából egy lendületesebb hintázás izgalmait hozza. Nem így a Looping Star, ami sokáig húz felfelé, amíg pattanásig feszülnek az idegek, utána azonban olyan gyorsan száguld végig és fordul át, hogy felfogni sincs igazán időnk. Közepesen izgalmas még a csónakban zuhanós, vizes hullámvasút is, ahol jó nagyot fröccsen a víz, de szerencsére alig jut ránk. Jó poén a szimulátor, ahol egy virtuális hullámvasúton száguldhatunk át a bolygóközi térben. Az Ikarusz pedig megpörget a maga 150 m körüli magasságában, persze nem hagyva ki a kötelező ijesztgetős részt, mintha leállna a gép odafenn.

A rettegés tetőfoka, amikor komolyan az életemet féltem, mégiscsak a Titanic. Régen a Pirate nevű kalózhajó állt itt, ami kellemesen kilendített mindkét irányba. Nos, a Titanic legalább háromszor átfordul a levegőben, én meg csak visítok, fejjel lefelé lógva a magasban. A többi nem ennyire horror, bár a Top Spin is átfordul egyszer-kétszer a levegőben, kissé fosatós meredekségi szögben ereszkedve a föld felé. A nap fénypontja mégis a Torony, ami kvázi szabadesés szimulátor. Jó magasra kilőnek, majd lezuhansz-egy pillanatra még a szék is kiesik a feneked alól. Korrekt, hogy szívbetegeknek nem ajánlott, legfeljebb ennek gyerekbarát változata, a hiphop. És még mennyi szép és jó van itt, a pedálozással emelkedő körhintától a romantikus barlangi csónakázásig, ahol mesehősök szobrai lesnek a falból. Az elvarázsolt kastély már nem túl izgi, legfeljebb anyázhatok a szoknyafelfújós résznél, amit természetesen nem sikerül kivédeni. Annál jobb az újonnan épült tükörlabirintus, ahonnan -sajna- nem kihívás kikeveredni, de így is élvezhető. Mindent egybevetve: megéri az árát, főleg így, hatévente egyszer. És ha néha elkap a hányinger, legfeljebb leülsz, és egy kiwis jégkása után folytatod. (Három jégkását ittunk fejenként-Titanic, Torony, Top Spin.)

Lenore The Cute Little Dead Girl

Szorosan kapcsolódva az előző bejegyzéshez, itt van Lenore, a Cuki Halott Kislány, aki minden cukiságával együtt sincs már az élők sorában, és -bár sohasem tervezi- általában sikerül bajt kevernie maga körül. Lenore nyomában a pusztulás és a halál jár, de ő maga jól szórakozik, és nem is sejti, milyen csúnyaságokat művel. Egyszóval nem kissé hátbozongató kalandokba keveredik, remekül vegyítve a bájosat az ijesztgetőssel, a humorosat a morbiddal.

Spooky!

Csak mert manapság oly divatos lett az aranyosat a hátborzongatóval ötvözni a (képző)művészetben. Infantilisebb gótok, imók, halálváró darkosok kedvencei lehetnek az alábbiak.

Crookedsixpence



Mellon



WildThunder



Jasinski



Cutekillerdog

Színkavalkád

Általában nem könnyű meghatározni, mi az, ami első pillantásra megfog egy képben, vagy -ez esetben- egy egész virtuális galériában. Mindenesetre, ha egyszer saját lakással fogok rendelkezni, a deviantart webshopjából fogom kitapétázni a falat. Celsojunior képeit pedig az elsők közt szerzem be. Minimalista, letisztult formák, élénken villogó színek, mesebeli tájak ragyognak a szemünk előtt. Természetesen száz százalékig digital art, a papír és az ecset ideje lejárt. Szivárványok, csillagok, léghajók és napraforgók: flashback a gyerekkorba. Itt mindet megnézheted, itt pedig akár meg is rendelheted a legjobbakat.

Mese a pocokról, aki véletlenül félrenyelt egy Szputnyik-2 típusú műholdat

Fogalmunk sincs, ki ez a gyerek, miért blogol, és hogy születnek a vicces kis egypercesek, amiket (személyes dolgai mellett) megoszt a világgal. Ellenben vitathatatlanul zseniális. Ha van pár üres negyedórám, és muszáj lekötnöm magam valamivel, akkor átböngészem Jimmi irományait. Meglehetősen abszurd, mintha Örkény-egypercesek lennének, csak még több humorral felturbózva. (Figyelem, ezek itt csak idézetek.)

- Csudálatosan trombitál a Lajcsi.
- Úgy, úgy. Csudálatosan.
Jolánka néni és Lajos bácsi a péntek estét a televízió előtt ülve zenei művelődéssel töltötték. Egyszercsak a fürdőszobából gyanús hangokat hallottak. Olyat, mintha egy ló legelne a fürdőkádban. Felkeltek hát a fotölyből, és lassan megközelítették az említett helyiséget. Lajos bácsi óvatosan kinyitotta az ajtót. Legnagyobb meglepetésükre egy ló legelt a fürdőkádban.

***

Hol volt, hol nem volt, kerek erdő közepében egy tisztáson élt a pocok. Kora tavasszal, mikor a hó éppcsak elolvadt, elemózsia után kutatva kóborolt a fák között, mikor egy odvas hárs mellett megpillantott egy Szputnyik-2 típusú műholdat. Jó nagy darab műhold volt, be is indult a pocok nyáltermelése azonnal, s ráharapott a hordozórakéta csatolófelülete felől. Ám ahogy nyelte volna le az ordas nagy szerkezetet, egyszercsak megállt:
– Kh. Khhh... Khhhhkhh khhhráákk köhhhhhrrrrrhhh... – mondta. Ez pocokul annyit jelent, hogy „szerintem félrenyeltem a műholdat”.

***
„Hm, el fogok késni”, gondolta Bizonyos Tamás szabadgondolkodó az Emberek Akiknek Hirtelen Kellett Rántottát Készíteniük De Nem Sikerült Klub kedd esti találkozóján. Éppen a legújabb klubtag történetét hallgatták meg. Szomorú história volt ez, nagyjából arról szólt, hogy az illetőnek hirtelen kellett rántottát készítenie, de nem sikerült. Ilyen szempontból az új tagok beszámolói némiképp unalmasnak voltak mondhatók.

Asztalizene

Mitől jó egy színdarab? Elmondom az én véleményem: ha színházban vagyok, hadd legyek a dolgok részese kicsit! Nem árt, ha azonosulni tudok néhány karakterrel, sajnálni, tisztelni, netán kiröhögni őket. És ez nem az ókori görög drámára igaz. Egyszóval: szeretem, ha kortárs. Különösen értékelem, ha kevés szereplőt mozgat, ám ők egymás körül annál inkább keverik a szart, sugdolózva, kombinálva, gonoszkodva. A jó humor persze elengedhetetlen összetevője bárminek, ami szórakoztatni hivatott. És köztünk szólva, az sem árt, ha van egy-két húzónév, akik már ismerősen csengek a magyar filmszakmából is. Ha ennyit tudok egy darabról, már kedvem támad beülni rá.

Az Asztalizenére a Radnóti színházban akár másodszor is. Egyszerre gondolkodtató és könnyed, ugyanakkor végtelenül cinikus. Győzőt, aki jól menő éttermet működtet a Királyhágónál White Box néven, Csányi Sándor alakítja, akit senkinek sem kell bemutatni, van is vastaps. Győző "fasza gyerek. a kérdés csak az, hogy szeretjük a fasza gyerekeket, vagy kiráz tőlük a hideg?" A darab, persze, kimondatlanul is megadja a választ. Hozzá csatlakozik haverja, Kálmán, aki a János kórházban orvos. Betoppan Kálmán ex-felesége, az ügyvéd Alma, aki újabban Győzővel kavar. És felbukkan a két pasi régi közös szeretője, a kiégett operaénekesnő, Delfin is. A sztorit tovább színesíti néhány mellékszereplő, mint a meleg cukifiú Krisztián, az étterem díszlettervezője, aki végig az elrontott csilláron siránkozik.



Persze, beindul a pletyi és az intrika, amíg le nem lepleződik, mennyire sekélyes is az a kis világ, amit erősen sznob hőseink felépítettek maguk köré. Addig viszont legalább kitűnően szórakozunk. A slusszpoén nem marad el, de kerek sztorira ne számítsunk, ahogy happy endre sem: csak pár sikeres budai arc egy estéjének története ez, annyira életszagúan, hogy valóban köztük érezzük magunkat. Még az augusztus huszadikai viharra is van utalás, ahogy a tavalyi zavargásokra is. A szereplők mind egyszerre vannak jelen, amíg ketten párbeszédet folytatnak, a többiek mozdulatlanságba merevednek. Csányinak ez nem megy igazán, többször látványosan elröhögi a darabot, amit a közönség is díjaz-ettől méginkább nevethetnékje támad. Több humoros látványelem is akad, például üvegtálakon -és poharakban tálalják hőseinknek a semmit, talán ezzel is a felszínességre utalva. A konklúzó mindenesetre annyi: "Budán lakni életérzés!" A mi kedvenc mondatunk mégis ez maradt: "egy állatias aktus mindig jókedvre derít." :) És ha valakit éppenséggel érdekel, Térey János költő írta a szövegkönyvet, méghozzá időmértékes verselésben (a poén kedvéért). Nekünk egyáltalán nem tűnt fel, ellenben alaposan magunkba néztünk, mi budaiak.

Rémálmok és lidércek

Van úgy, hogy az ember retteg. Nem az atomháborútól, az infarktustól vagy a leépítéstől a cégnél, hanem: magától az ismeretlentől. Ismerjük az érzést, ha máshonnan nem, hát ötéves korunkból: sötét van, éjszaka közepe, és muszáj kimásznunk az ágyból valamiért, de igyekszünk is vissza. Nehogy valami előbújjon a sarokból, és meg találjon érinteni... az esti mese gonosz főszereplője, kísértet, démon, kétméteres háromfejű százfogú szörny, vagy valami olyan rémség, amit beazonosítani se tudnánk. Persze, a valami sose jön, csak az álom, aztán a reggeli világosság, mikor megmosolyogjuk az ilyen gondolatokat. Ahogy megmosolyogjuk Joshua Hoffine fotóit is, amiken képzeletbeli borzalmak öltenek testet. Persze, némi morbid humorral körítve... legalábbis így, lámpaoltás előtt.

Cheddar Vision - egy sajt kalandjai

Ami megtörténhet, az meg is történik - legalábbis így szól a mondás. És igaznak látszik. Ki gondolta volna, hogy valaki képes lesz valóságshow-t létrehozni egy SAJT számára? És mégis, itt van, hatalmas sikert aratott. Az első évadot állítólag 1,7 millió rajongó szurkolta végig, nyilván álmatlanul csodálva az akciót. A webkamerán át sajtunk, ez a gyönyörű Cheddar látható, amint érik. Az érés egy teljes évet vesz igénybe, addig a nap 24 órájában nyomon követhető a folyamat. Ahogy az oldal szlogenje szól: don't miss the action! Az átlagos valóságshow sztárok hisztije, kavarása, dugásai és áskálódásai sose voltak olyan akciódúsak, mint egy percről percre érlelődő sajt! Tegyük hozzá: meggyőződésünk, hogy a mi Cheddar barátunk nem csak ízletesebb, mint Majka vagy BB Évi, de több intelligencia is szorult bele. Mostmár pólót is rendelhetünk a Nagy Érésről.