Az a hír járja, hogy az életkörülmények sokkal jobbak. Meg hogy egyfolytában szakad az eső. Az angolok távolságtartóak. Mindenki tejes teát iszik, napi hatszor - két tál fish & chips közt. És persze, minden megfizethetetlenül drága.
- Vagy ezek csak sztereotípiák? Mi az igazság?
Itt az ideje, hogy eloszlassuk a kelet-európai tévhiteket és legendákat - Jé jelenti Londonból.
1. Folyton szakad?
Nem, nem szakad. Az elmúlt két hónapban reggeltől estig tartó, kellemes napsütést élvezhettünk, hol szűrtebben, hol erőteljesen. Persze, felhő mindig akad - az utóbbi hetekben a borult ég és erős szél a jellemző; most kezd újra beköszönteni a meleg és erősen nyirkos tavasz. Általánosságokat nem mondhatunk, ha csak nem annyit, hogy az éghajlat valóban enyhe. Ennek télen-nyáron tud örülni mindenki, aki nem a +40 vagy a -10 fok megrögzött kedvelője.
2. Ehető az étel?
Mi több, sok helyen kifejezetten jó. A brit konyha "remekeivel" csak a tradicionális éttermek, pubok büszkélkednek. Egyébként a kebabostól a sushi bárokon át végtelen a kínálat; ahány etnikum, annyiféle konyha, és ki ne csinálna épp ebből üzletet. Magyar éttermet is találunk, a jól csengő Gay Hussar néven fut (jelentése: vidám huszár, mégis, mire gondoltatok?). Bővebbekért ld. az idevágó kajaposztot.
3. Mi a helyzet a celebekkel?
Nem követem nyomon a sztárvilágot, mégis kellemesebb belecsöppenni a londoni eseményekbe, mint kiszeltündékről olvasni nap mint nap. A sztárok nem csak vörös szőnyegen, rangos eseményeken mutatkoznak: bármelyik étteremben belebotolhatsz a Beckham párosba, vagy kiszúrhatod Kate Mosst, ahogy lecsúszott sminkkel hazacsámpázik valamelyik camdeni klubból. Amit persze címlapon hoz a másnapi ingyenújság az aktuális sztárpletyikkel. Nemrég Jacko (vagy ami még egyben van belőle) integetett ki a hotelszobából egy ismerős szeme láttára - én személy szerint nem irigykedek.
4. Mégis, milyenek az angolok?
Túlsúlyban a szőkék, és rengeteg a tipikus szeplős-vörös hajú. A fehér bőr, magas termet szinte kivétel nélkül jellemző rájuk, ahogy az érthetetlen, utánozhatatlan akcentus is. 10 év angoltanulás, papír a középfokról? Felejtsd el! A gyakorlatban keveset ér, ha kened a nyelvtant, és a szókincsed is változatos; kezdetben nehéz lesz szót érteni velük.
Noha nem egy nyakbaugrós, hátbaveregetős népség, az ellenkezője sem igaz. Bármerre járj, bármiről érdeklődj épp, mindig kézséges és kedves arcokat találsz. Mindez nem csak jóindulat, hagyomány kérdése is; az angolokba valahogy bele van nevelve a magyarokból olyannyira hiányolt udvariasság, vagy inkább: illem. Annyira azért ne örüljünk, hiszen ezzel együtt jár, hogy kedvesen, kulturáltan és tapintatosan küldjenek el a halál f&@#-ra. Mindezt a maguk fagyos modorában.
5. London angol város?
Igen és nem.
A Temze mentén a többszáz éves építmények (Tower, Tower Bridge, Houses of Parliament) és a modern üvegcsodák (Gherkin, City Hall, a City felhőkarcolói) váltják egymást, épp ezért kissé zűrzavaros az összkép. Mindez elmondható a lakosságra is: az angolok mellett milliónyi arab, japán, kínai, filippínó, fekete színesíti az összképet, a világ bármely pontjáról. London után már szokatlan Budapest egyhangúsága - vagy inkább "egyszínűsége". Nem csak a színek: az ételek, szokások, öltözékek, stílusok, kultúrák keveréke ez... egyszóval világváros. (Igen, ezt hívják úgy és nem, Budapest nem az, még ha jobban is szeretem, mint a teljes londoni forgatagot együttvéve.) Abba is érdemes belegondolni, hogy amíg mi képtelenek vagyunk békében élni a szomszédainkkal/ilyen-olyan kisebbségeinkkel, itt minden az alkalmazkodásról szól. Na jó, persze nem zökkenőmentesen; de azért megéri példát venni róluk.
Londonra, ahogy általában a nagyvárosokra, jellemző a tökéletes személytelenség. Ez lehet kellemes (gondoljunk csak a merész öltözékekre), ugyanakkor feszélyező is: itt aztán összeeshetsz mások előtt az utcán, nem biztos, hogy nem lépnek át rajtad.
6. És a jólét?
A kérdés összetett. A mi fizetésünkhöz mérten persze méregdrága, de helyesebb, ha az itteni átlaggal számolunk. Ez alapján minimálbérből (ha nem is fényűzően, de) megélsz. Lakáshitelből lakást veszel. A legalacsonyabb bérek havi £ 700-800 körül mozognak, persze, ez az emigránsok fizetése. Az átlag úgy £2000-t vághat zsebre hónap végén. Egy heti kajád (ha igazán nagy lábon élsz) £50*, egy jó pár cipő/márkás ruha £20-30, egy új kamera vagy mobil £50, laptop £200. Egy alacsony költségvetésű nyaralás vagy külföldi kiruccanás £400. Egy autó alsó hangon £7-8000 (a határ persze a csillagos ég). Egyszóval: élhető. A válság (itt csak credit crunch) Nagy-Britanniát sem kíméli, mégsincs krízishangulat. Röviden szólva: Anglia sem meseország, épp csak úgy működnek a dolgok, ahogy működniük kell/kéne egy rendes társadalomban. Kitűnő élettér; nem véletlenül vonzza bevándorlók millióit. Egy szépséghibája mégis van: bárhogy szeretjük, nem az otthonunk - egy percre sem az.
*az árak csak hozzávetőlegesek.
