The dream is dead: ég veled, Pete!

Milyen érdekes, hogy épp a napokban vettem elő a régi lemezeiket. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szomorú aktualitást nyer a dolog. A legutóbbi koncertet csak kívülről volt alkalmam meghallgatni, így aztán most csak a késő bánat maradt... az ilyenkor szokásos mi-lett-volna-ha. Ha tudom, hogy ez az utolsó és egyben egyetlen alkalom, hogy élőben lássam az óriást: mert az volt. Testileg, zeneileg, jelenségként egyaránt. 

Peter Steele volt az arca minden idők egyik legeredetibb metal zenekarának, akik annak dacára is kedvesek maradtak a szívemnek, hogy rég nem vagyok a műfaj fogyasztója. Milyen zene (volt) a Type 0 Negative? Mindenek előtt mély és nehéz. Közelebbről: sötét, varázslatos, a borongós napok és a meghitt pillanatok zenéje. Akadt persze számtalan üresjárat is ezeken a lemezeken, de olyan darab is, amit egy életen át vissza- visszajátszik a randomra állított emlékezet. Az October Rust vagy a Bloody kisses lenyűgöző belső utazásokra hívja azokat, akiknek nem csak a három perces pop-formulára van fülük. Utánzójuk mindig is akadt, de kétlem, hogy lesz még a zenetörténet során, aki reprodukálni tudja ugyanezt a hangzásvilágot. Védjegyük nem volt más, mint Pete természetfelettien mély, hátborzongató hangja, amivel a legkülönbözőbb tartományokban játszott. 

A kemény zenék, súlyos témák ellenére azonban a Type 0, élén Steellel volt az egyik leghumorosabb zenekar a maguk berkein belül. A lányok éltek-haltak Peter fanyar cinizmusáért. És nem csak azért: a kilencvenes években szexikon volt. A Playgirl által publikált meztelen fotóit első körben dobja ki a Google, és bizonyára sok hálószoba falát díszítik. Steelt, eredeti nevén Petrus T. Ratajczykot ugyanis nem csupán a hangja emelte isteni tartományokba: külseje sem volt épp hétköznapi.
Orosz, skót, sőt izlandi gyökerekkel bírt (a druida szimbolikát is kedvelte), és megjelenésében inkább Raszputyin volt, mint egy brooklyn-i srác. Nem lehet véletlen, hogy legutolsó lemezük címlapján épp az ő képe kapott helyett. Körülzsongták az érte epekedő rajongók. "Karácsony este becsengetett egy lány, mikulássapkában és tűsarkúban. Mást nem viselt" -meséli Jerry Springernek egy alkalommal. "Én nem voltam otthon, az anyukám viszont igen. Figyelmeztette, hogy öltözzön fel mielőtt megfázik."

Egyszer már meghalt ő, poénból, és egy album promóciója kapcsán: ez azonban nem a legújabb Type 0-s vicc. Infarktus végzett vele 48 évesen, 2010. április 14-én. Ateista volt, ám az utóbbi években visszatalált a katolikus valláshoz. Azt mondta: "Eltöprengtem a mulandóságomon, és számomra félelmetes gondolat, hogy semmi sincsen odaát. Ezért elkezdtem Istenben reménykedni."
Ég veled, Pete! Te már tudod, ha a remény nem hiábavaló.