Még ha nem is vagyunk a középszerűség hívei, akkor is lesokkol, mennyi mindent szabad Londonban. Jó vagy rossz? –ezt még nem döntöttük el. Nehéz lenne innen visszaszokni a budapesti combinóra, ahol mindenki a mellette állót méregeti.
A tube-on összezsúfolódó forgatag kellő szórakozást nyújt, megannyi figurával, akikre mutogathatnánk: „azt nézd, milyen már!”. Az ötödik után már fárasztó, így megjegyzés nélkül hagyjuk: fel se tűnik a neccharisnyás office assistant a mínusz egy fokban, vagy a rikítóan uv pink topánkás, csadoros arab lány. London a bizarr lábbelik fővárosa: a lábfejnél kétszer nagyobb, platform tűsarkú minden szombat esti buli elengedhetetlen kelléke. Tegyük hozzá, nekem kifejezetten bejönnek. Van, akin kecsesen mutat, de az sem részesül lekezelő pillantásban, akin kegyetlenül idétlen. Járni persze kevésbé tudnak benne a lányok, node a szépségért ideát is meg kell szenvedni.
A pici, vékony lábakkal ellátott nők kedvence a seggre simulós, fényben csillogós fekete cicanadrág, az ízlés ellen elkövetett első számú bűntény. A nadrág, mint olyan nem trendi viselet: a legtöbben térdig kinyúlt pulcsiruhába burkolóznak leggingssel vagy harisnyával, hozzá a már említett topogók. A stílus a nagydarab, néha kifejezetten dagadt nőket is megihlette: brutálisan mutat, de ez nem tántoríthatja el őket.
A szoknya minél rövidebb, annál jobb, a láb formája mit se számít. Itt nem találkozol megvető tekintetekkel, bármit is húzol magadra. Ez többnyire pozitív, noha van, akire nagyon is ráférne. A hajviselet nagyon változatos, az általánosan elfogadott ízlésficam itt a hatalmas, különböző színekben pompázó művirágos csattokban mutatkozik meg. A fiúk körében teljesen bevett a kihúzott szem, a fekete körömlakk, ahogy az irdatlan nagy, túlméretezett fültágító is. Fényképező hiányában (egyelőre) saját fotók nem születtek.
