Mi történik, ha Hollywood és Bollywood találkozik? (A félreértések elkerülése végett: Bollywood nem egy gagyi másolat. Gyakorlatilag több nézőt vonz Hollywoodnál). Sokkoló dokudráma, krimi, romantikus film; mindez két órába sűrítve. Mi van, ha az indiai nyomornegyedek horrorisztikus világa keveredik a naaagy, rózsaszín amerikai álommal? Danny Boyle nem csak a Trainspotting révén óhajtja beírni magát a filmtörténetbe: ezúttal különös egyveleget alkotott, a nyugati világ pedig ráharapott.
A Slumdog Millionaire (felénk csak Gettómilliomos) egy igazi harmadik világbeli tündérmese. Mind a nyolc Oscar-díjra rászolgált, az bizonyos.
Jamal, a Mumbai utcáin nevelkedett szegény fiú egy csapásra országos hírnévre tesz szert, mikor a fődíjig küzdi magát a nálunk is, náluk is sikerrel futó Legyen ön is milliomosban. Hatalmas kiugrási lehetőség ez, a mai napig szigorú kasztrendszer-alapú Indiában. Jamalt csalással vádolják, hála az irigy, áskálódó, nem épp Vágó-stílusú játékvezetőnek. Pedig amit tud, arra az élet tanította, többnyire fájdalmas tapasztalatok révén. Nyomon követjük a történetét, kisfiú korától kezdve: édesanyja kegyetlen meggyilkolását, a koldusmaffia borzalmait, az örök társának hitt bátyja, Salim árulását. Jamal egyetlen vágya, hogy megtalálja másik gyerekkori társát, a szintén árva kislány Latikát, aki (és ez már itt Hollywood) örök szerelme is egyben. Zsepit bekészíteni: a befejezésig sokat sírunk. Főleg azért, mert ami nekünk csak filmvásznon látott borzalom, az odaát a hétköznapi valóság. A megvakított koldusfiútól a muszlimokat öldöklő hindukon keresztül, a tolvajnak álló, fegyverrel hadonászó gyerekekig.
Azért nevetünk is, nem egyszer: nem fogok spoilerkedni, de a leleményes kis Jamal autogramm-vadászata, vagy a Taj Mahalnál a turistákat lehúzó, botcsinálta idegenvezetőnek álló Salim jelenete emlékezetes lesz. A produkción még nagyobbat dob az A. R. Rahman által jegyzett, és M.I.A. közreműködésével fémjelzett kitűnő filmzene. És persze megkapjuk a Hollywoodban kötelező befejezést, a Bollywoodban kötelező zárótánccal. A három fő karaktert három-három színész játssza különböző életkorokban. A gyerekszínészek nagyon jó alakítást nyújtanak. Néha valótlanul csengő mondatokat adnak a szájukba, na de ennyi szépséghiba bőven belefér.
A film ezúton üzeni a mi kis eltunyult, válságtól parázó nyugati világunknak, hogy van élet odaát is, méghozzá szintekkel szarabb, mint ami nekünk jutott. Nekik pedig azt, hogy kiút márpedig létezik. Bízzunk benne, hogy tényleg így van, és hogy a D. a helyes válasz.
