Az Upper Streeten található a csupa üveg, neonizzós feliratú Ladybird cocktail bar & lounge, amit elsőre ki sem szúrsz az utca zsúfolt látképében. Középkategóriás klub, méretben és színvonalban egyaránt. How old are we? –érdeklődik a kétméteres feka az ajtóban (illene másképp hívni a politikai korrektség jegyében, de ők se ezért vették fel épp ezt az ogrét ajtónállónak).
A hely ugyan ingyenes, de kőkemény face controll van. Nem egy arcot utasítanak ki az este folyamán. Mi egy szúrós pillantás után átcsúszunk a rostán, és már barátkozhatunk is a kétszintes klubbal, a kényelmes kanapékkal és a londoni viszonylatban baráti sörárakkal (2-3 £ a kicsi is, a nagy is). A lenti pultnál gyors kezű barátnőnk keveri a Mojitókat meg a Cuba Libréket, egy percre sem lazítva a tempón. Csámpás, becsiccsantott kiscsajok vigyorognak a tánctéren: szépek és csúnyák, britek, fekák és japánok. Némelyik az altestén nem visel többet egy miniszoknyánál és balettcipőnél, harisnya nélkül, február tizennegyedikén. „Aren’t you cold?”-kérdezem a mellettem kepesztőt a női vécében, ami a szigetországban is csak a pletyi és a spontán csevegés terepe. „I just need some hot drinks to warm me up”-kuncog maga elé.
A zenét egy szigorú, tipikus titkárnő arcú japán nő tolja, akiről előbb képzelnénk, hogy aktákat pakolászik az íróasztal mögött. Ő azonban kimonóban van, és Lady Gagát, Beyoncét meg lagymatag, lötyögős funkykat cserélget. Egy magas, fekete csipkébe bugyolált jelenség birizgálja a haját a tükörben, sztenderd undorral az arcán. „Te gót vagy, nem? Hogyhogy itt?”-teszem fel életem legkelet-európaibb kérdését. „Ne is mondd, lerángattak a barátnőim”-jön a fintorgós válasz.
„Munkát keresel?”-talál be a szakállas, kalapos, Blondie pólós szlovák. A barátnőm előtt még buzik voltak a haverjával, öt perc múlva már a bilifrufrus szőkét fűzi a sarokban. „Igen, looking for a job. Nem hiszek a credit crunchban!”-lelkesedem, ő meg jót derül. „Ez a jó mentalitás! Ami azt illeti, egy munkám is lenne számodra… nem oltalak, ez egy szar munka szar fizetéssel, de kezdetnek talán megtenné. ” „Viccelsz?” „Nem, nem viccelek”- felel mostmár a barátai körében-, „egy blowjob!”
Az elismerő ajánlatot a kalapja bánja, amit a bárszéken felejt, és szépen kidekoráljuk a távollétében. Aztán a sokadik sör és lötyögős árenbí után felkapaszkodunk a nagy piros buszra és bealszunk az emeleten. Leszállva a töröknél a világ legfinomabb kecskesajtos gyrosával köszöntjük a hajnalt. London nem aludt, ma éjjel sem.
