Figyelem: a most következő összegzés az alapján készült, ami 2008-ban jutott el hozzám. Néhány dolog megjelenését tekintve korábbi.
A legnagyobb személyes eredmény: felvettek egyetemre, hát igen. Amíg nem jutottam túl sikerrel a félévi vizsgákon, mégse büszkélkednék annyira :) Megalkottam ezt a blogot is, a SunnyMuffint, ami szép lassan az életem állandó részévé vált, és erre azért kicsit büszke is vagyok.
Film: Egyből egy jó régi filmet kell megemlítenem, amit valamikor év elején sikerült megnéznem és egyhuzamban végigbőgnöm, pedig nem vagyok (ennyire) érzelgős típus. Meghatározó volt, gyönyörű, tele időtálló gondolatokkal. Korábban a Requiem egy álomért-ra mondtam, hogy eszméletlen jó, mégse nézném meg többet. Tavaly ez a film volt ilyen; napokig tudtam rágódni utána. Mégis kihagyhatatlan élménynek érzem minden filmkedvelő, és kicsit is gondolkodó ember számára. Ez a Halálsoron, Frank Darabont rendezésében, Tom Hanks főszereplésével. Bejegyzés sajnos nem készült róla.
Könyv: ez sem tavalyi termés, ám az előzővel ellentétben minden lapján tudtam önfeledten röhögni. Hugh Laurie könyvét, A Balekot (The Gun Seller) úgy tudnám méltatni, ahogy reklámozták: mintha egy Monty Python-előadásra is beülne, aki elolvassa. Imádnivaló, igazi cinikus angol humor Doktor House tollából. "A helyzet, hogy voltam már börtönben (...) amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham focidrukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra pedig az, hogy HALÁL -mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó-, akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. Azt például, amikor nem kell börtönben lennie."
Parti: Mi tagadás, nem zártam jó partikban bővelkedő évet. Tudjátok be a lustaságomnak, vagy a házibulik/kocsmázás iránti nagyobb lelkesedésnek. Még a Szigetet is kihagytam, idén pótlom a lemaradást. Azért a BalatonSound során Fatboy Slimnek sikerült maradandót nyújtania, töretlen lelkesedéssel mind a fellépő, mind a közönség részéről.
Zene: Kissé legagyiztam a Rouge Traders legutóbbi albumát, és továbbra sem tartom a zeneművészet csúcsának (ezúton is bocs az ausztrál csapattól). Ettől függetlenül ez a fülbemászó, rockos-elektrós popzene kellő bulihangulatot biztosított és kellemes tavaszi emlékeket idéz, így kénytelen vagyok nekik átnyújtani az év Muffin albuma-elismerést. A magyar színtéren fel se fedezte őket magának senki, úgyhogy pláne. A legszebb, leghatásosabb évzáró szám a közelmúltból viszont Pink Crystal Ball-ja.
Utazás: Most eltűnődtem. Mérlegelem, hogy a fantasztikus egyiptomi út volt rám nagyobb hatással, vagy a londoni hétvége? Egyértelműen az elsőre szavaznék, a második viszont arra indíttatott, hogy további fél évet töltsek el ott.
Színház: Erről se volt alkalmam írni. Pedig az idén látott legjobb darab A kellékes volt a Pesti színházban, Kern András egy személyes produkciója. (Röviden: az előadás "elmarad", a véletlenül színpadra keveredő kellékes próbálja egy személyben szórakoztatni a közönséget.) Szimplán zseniális.
Kaja: Itt egyértelműen a Sir Lancelot viszi a pálmát, azóta is összefut a nyál a számban, ha az ottani lakománkra gondolok. Már spórolok a következőre.
Művészet: Szürrealizmus-mániás lévén hatalmas élmény volt a londoni Tate Modern, ahol Magritte, Dali, Picasso és Miro műveket csodálhattam egy rakáson. Legalább ilyen 2009-et!
