Budapest: európai főváros, több millió lakossal. Kedvelt turistacélpont, sok látványossággal és érdekességgel. Számos nemzetiségnek ad otthont, és nagy történelmi múlttal bír. Hát igen, világvárosban élünk... -gondolhatják sokan. Nos, ők még bizonyára nem jártak Londonban!
Az első gondolatom hazatérve: "Itt tényleg ilyen kevesen vagyunk?" Szinte lézengenek az utcán az emberek a londoni tömeghez képest. Ez a hétmilliós város nyüzsög, lüktet, egy percre sem pihen. Amíg mi a négyes metróval szarakodunk, itt 14 metróvonal (a szlengben csak tube) hálózza be keresztbe-kasul a várost. Az eligazodást részletes tube map-ek segítik. Az itthonihoz képest óriási távokat kell néha gyalogolni egyik vonaltól a másikig, maga a közlekedés azonban rendkívül gyors; húsz percen belül oda lehet érni bármelyik látványossághoz.
London lakosságának csupán a negyede angol, a többi a világ legkülönfélébb népségeiből áll össze: feketék, arabok, japánok minden mennyiségben. Közép-európaiak is szép számmal döntenek az itteni munkavállalás mellett, hiszen az EU-tagságnak köszönhetően semmi akadályba nem ütközik. Az árak persze borsosak, de a fizetés se rossz: jelenleg 5 font, azaz 1500 ft körüli a minimálbér. A legparásabb a közlekedés, ami hatalmas költségekbe verhet bérlet vagy travelcard nélkül.
A tipikus londoni időjárás helyett ragogyó napsütést kapok négy napon keresztül, így minden ideális a városnézéshez. Persze, a legelső célpont a London Eye, ami méreteiben nagyjából a budapesti óriáskerék ötszöröse; a kabinok 18 fősek. Egy kör úgy 25 perc lehet, ezalatt gyönyörű panoráma nyílik a városra.
Következik a Madame Tussauds, a méltán világhírű panoptikum. A hajmeresztően élethű viaszfigurák számos teremben állnak: először az aktuálisan legfelkapottabb sztárok (Beckham házaspár, Angelina&Brad, Johnny Depp, Nicole Kidman stb.), majd sportolók, tudósok, történelmi személyiségek következnek. Lehet fotózkodni bárkivel, Shrektől Hitlerig, az angol királynőtől Einsteinig, szezonálisan a Télapóval is. Az utolsó szoba Andy Warholnak és modelljeinek tiszteleg. Van horrorterem is, ahol valódi színészek ugrálnak a látogatók arcába. Közben London történetén is végigfutunk, hihetetlenül elevennek ható, mozgó figurákkal. Az egész kiállítás hatalmas nagy show is egyben. A figurák azonban (szerintünk) direkt úgy vannak megvilágítva, hogy ne lehessen velük normálisan fotózkodni. Helyette majd ők lefotóznak, persze méregdrágán.
Azért nem muszáj egyből költekeznünk, ha élményekre vágyunk. Egy kiadós séta a londoni forgatagban talán még többet nyújt, mint a közismert látványosságok. Az emeletes piros busz elejébe ülve, egy travelcard birtokában ingyen sightseeinget kapunk, szinte bármikor. Az angolok pedig nagyon segítőkész és kedves arcoknak bizonyultak (na jó, az arabokat nem fogják überelni). A "kötelező" programok sem véletlenül azok: a Westminster Abbey, a Trafalgar tér, a Tower Bridge valóban csodaszépek. Kihagyhatatlan látnivaló a Tate modern is a modern művészet szerelmeseinek, ami egy ronda gyárépületben kapott helyet a Temze partján. Hatalmas élmény, már ha valaki szeret Picassot és Dalít nézegetni eredetiben.
London városképéhez mára hozzátartoznak a modern építészet gyöngyszemei is, mint az üzleti negyed felhőkarcolói (amelyek a föld fölött haladó DLR metróvonalról csodálhatóak meg), vagy a Gherkin. Ezt az uborkára emlékeztető, újonnan épült üvegcsodát a londoniak annyiféleképpen hívják, ahány szó van a pöcsre.
Mondani sem kell, nehéz olyan utcát találni, ahol ne sorakozna több pub és szórakozóhely is. Néhány aranyszabályt azonban nem árt betartani, mielőtt nekiindulnánk: a pubok mindegyike nemdohányzó. Van helyette fish and chips a tradicionálisabb helyeken, így büdösítésben mégsincs hiány. Az éjszakai élet itt korán kezdődik és végződik: a legtöbb hely már éjfélkor, legkésőbb kettőkor bezár. Érdemes már hat körül nekiindulni az estének, különben a teltház is garantált. A nagykorúság pedig hivatalosan a 21 év, így a 18 fölöttiek jogai is korlátozottak: alkoholt például ihatsz, de shotot (felest) már nem.
A legkalandosabbak mégis a híres negyedek, mint a Chinatown vagy a Soho. Utóbbiba inkább éjszaka éri meg ellátogatni, így nappal inkább az elegancia jellemzi a hírhedt partinegyedet. Kedvenc bohém negyedünk a Camden Town, ahol színes, vicces díszítésű épületek sorakoznak, az utcákon pedig furcsa arcok tömegei mászkálnak. Az itteni piacon ugyanis minden beszerezhető, ami kirívóan extrém ruházat, a punktól a cyber cuccokig.
Ez a négy nap a látványosságok töredékére sem volt elegendő, ahogy ez a bejegyzés sem lehet teljes. Londont meg kell ismerni a maga sokszínűségében, és lehetőleg nem a turista szemével. Ha tehetitek, mindenképp ragadjátok meg az alkalmat. És még valami: én nem sokára visszatérek, nem csak egy hétvégére. Hamarosan részletesebb jelentések jönnek Európa egyik kulturális központjából!
