2008. december 24., szerda

Ádám almái

A karácsony-fílinget kissé mellőzve filmajánló következik, almáspitét sütő nácikkal. A film egyébként dán, többszörös közönségdíjas, és három év késéssel került Magyarországra.



Talán mégis ráhúzható az ünnepi hangulat, hiszen az Ádám almái vallási témákat feszeget. Ám olyan bizarr, imádnivaló fekete humorral teszi ezt, ami legkevésbé sem a Szenteste meghittségét tükrözi. Főhősünk, Adam közmunkára ítélt neonáci. Mondani sem kell, nem a jószándék vezérli, és világmegváltó terveket sem szövöget. Nem csoda, ha nehezen illeszkedik be új társaságába, hiszen egy plébániára kerül...

Nem csak Adam tölti itt a büntetését. Akad pár szedett-vedett, tragikomikus figura: az alkoholista ex-teniszbajnok, a vedelő terhes nő, a vicces akcentussal dühöngő pakisztáni. Hősünk baja azonban mégsem velük gyűlik meg, hanem a plébánia élén álló pappal.

Ivan
(Mads Mikkelsen) ugyanis olyan optimista és jóhiszemű, hogy az már valóban a debilség határait súrolja. Vallja, hogy gonosz ember nem létezik. Mindenen mosolyog, pedig Adam nem egyszer rendezi át az arcát a történet folyamán. Ivan élete tele van sorscsapásokkal: fia súlyosan fogyatékos, felesége öngyilkos lett, ő azonban igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Amikor Adamot céljairól kérdezi, ő gúnyosan feleli, hogy a kerti almafa terméséből akar pitét csinálni. A feladat azonban egyre képtelenebbnek tűnik, a szóban forgó fát újabb és újabb furcsa csapások érik. Adam célja pedig egyre inkább az, hogy kiábrándítsa az álomvilágban élő papot a hazugságokból, amiket elhitet magával.



A sztori tehát kellőképpen összetett és eszement. Persze nyüzsögnek benne a bibliai szimbólumok és áthallások, középpontban az almával. Adam viszont inkább a kétkedő, mindent megkérdőjelező Lucifer szerepét játssza, aki minden vérgeciségével együtt szeretné Ivant kirángatni az illúziókból. Mi van, ha a világban meglévő rossz nem a Sátán műve, hanem Isten gonoszsága? -veti fel a kérdést. Vajon mi a jobb: a felhőtlen optimizmus, vagy a kegyetlen őszinteség? Megéri-e jónak lenni? A film anélkül gondolkodtat, hogy untatna vagy szájbarágna. Helyenként elképesztően ironikus, helyenként szívszorító, szórakoztató és szép egyszerre. A történet csavarral végződik, a zárás pedig pozitív. Legyen elég ennyi: az almáspite elkészül.