A szeretet ott van mindenkinek - üzenik a nődarabolók
Úgy érted, kiver a víz a német nyelvtől, hát még a német nyelvű zenétől? Nem vagy egyedül. Egész eddig a hideg futkározott a hátamon, ha bármilyen zenei produkció németül szólalt meg. Igaz, nem volt sok ilyennel dolgom... jellemzően csak az indusztriális rockzenében vagy a minimál technóban vetemednek ilyenre. Aki pedig Blümchent nyomatott tini -vagy gyerekkorában, az talán egy életre immunissá vált minden jó dologra, ami német és zene.
A Rammstein egyébként figyelemre méltó rajongói bázissal rendelkezik Magyarországon. Azt hiszem, ez afféle szereted-vagy-utálod dolog, nincs átmenet. Egyszer már koncerteztek itt, következőre márciusban jönnek felénk látványos showelemekkel készülve. Aki nem süket, vagy nem csak a Viváról művelődik zeneileg, annak már hosszú-hosszú ideje ismerősen cseng a név, hiszen minden zenei babért learattak, amit csak bezsebelhet egy német zenekar. A népszerűségük töretlen. Én ha meghallottam az Engelt, vagy Feuer Frei-t felcsendülni egy buliban, garantáltan az volt a pillanat, amikor tüntetőleg elmenekültem a pult vagy az asztaltársaság irányába. A haragos német beszédtől valahogy mindenki ugyanarra asszociál. Ha már Berlin, maradnék az elektrónál.
Roter Sand az új lemezről
Tehát, mi jelentette a fordulatot? A némettanulás. Nincs jobb nyevtanulási technika, mint a dalszövegekkel együtt az ember agyába égetni az új szavakat. És természetesen, a német nyelvű zenekarok palettája nem volt éppen szélesnek mondható. Így aztán, szájhúzva ugyan, de végighallgattam egy-két lemezt... tényleg csak nyelvi érdeklődésből. Arra kellett rájönnöm, hogy bár szókincsükben teljesen egyszerű, mondanivalóban annál gazdagabb szövegeik vannak. Legalábbis nem az az agyatlan militarista zúzás, aminek elképzeltem. Kemény riffek, monoton, ismétlődő verzék: egyszercsak azon kapja magát az ember, hogy repeaten játssza a saját fejében, újra és újra. A kulcsa talán épp az egyszerűség, de nem primitivitás. Szóval rákattantam valamire, amiről azt hittem, sose férkőzhet közel hozzám.
Rosenrot angol felirattal
Az új lemez vegyes fogadtatásban részesült, Rammsteinék ugyanis hatalmas közfelháborodást váltottak ki a Pussy című szám pornográf videoklipjével, aminek hatására Németországban korhatárhoz kötötték az album beszerzését. (Torrentről, Youtube-ról nyilván nem hallott senki sem.) Magam se értem, mire volt jó ez az olcsó médiatrükk, bár az albumnak kétségtelenül jó hype. A zenekar egyébként is fittyet hány a tabukra: egy szám, a Wiener Blut például az amstetteni rém előtt "tiszteleg". (Természetesen csupán ez az eset ihlette a szöveget.) A Rammsteinre, mint azt a borító is sugallja, mindig is jellemző volt az obszcenitás. Lásd: a nővadászatot szó szerint vevő Weidmanns Heil, vagy az Ich tu dir weh: azaz, fájdalmat okozok neked. Ugyanakkor a líraiság is: nem egyszer dolgoztak fel balladákat, Goethe verseket (Dalai Lama, Spieluhr, Rosenrot). Ezen a lemezen a Roter Sand andalító fütyörészése, vagy a Frühling in Paris francia finomkodása talán még melodikusabb is a megszokottnál. Személyes kedvencem a Mehr: itt a verzék az elszállósak, a refrén bezúz. A téma: mindig több és több kell, soha, semmivel nem elégszünk meg.
Rammstein és a gátlástalanság
Till Lindemann pedig fantasztikusan játszik a hangjával: ha kell, gonosz, már-már pszichopata monológot nyom le, és ha kell egészen ellágyul, mi több erotikus. Ilyen például az Amour, egy igazi gyöngyszem a korábbiak közül. Egy biztos: ez a zene szöveg nélkül nem működik. Azzal viszont nagyon is. Csiszolatlan, de megkapó. Sokkal többet ad, mint nyelvleckét. Megszeretteti a nyelvet. Vagy a nyelv a zenét?
Amour, amour - angolul is
