2009. szeptember 14., hétfő

Osztrák alpok, fel-alá



Az időjárást már megint beszívjuk. Szakadó eső, köd és vastag felhőzet: tökéletes kirándulóidőben vágunk neki Ausztriának. De nem arról vagyunk mi híresek, hogy ilyen könnyen feladnánk a vállalkozást. Bécstől 2-3 órás autóutat kell megtennünk Felső-Ausztriába, és valószínűleg pompás látványban lenne részünk a hegyek közt, ha nem mosna el (szinte) mindent a felhőszakadás. Bad Ischl-ben még elég tré a helyzet.







Bad Ischl híres-neves történelmi fürdőhely, itt (volt) található Ferenc József nyári rezidenciája is (lent), és mivel az egész sleppje megfordult itt, az egész kisváros tele van szép villákkal. Aztán ennyi, semmi több. Egy jó sétát megér. A világvége-érzést enyhíti egy McDonalds a főtéren, jelezve, hogy ide is betört a tömegkultúra. Más időben biztos más arcát mutatná, de így valahogy nincs nagy hatása a helynek. A szabadtéri sakktábla viszont állat.







St Wolfgang egész más. Ez a kis turistacsapda a Wolfgangsee nevű tó partján fekszik, és nyáron biztos ideális nyaralóhely. Még ebben az időben se rossz a mesekönyvbe illő mézeskalács-házikóival. Természetesen hotel, panzió, spa és hasonló szolgáltatások fogadnak minden másodikban. Még egy privát strand is van, medencével a tóban. Biztos, hogy nyaranta felkapott üdülőhely, télen pedig jókat lehet síelni errefelé.





Megkóstoljuk az Ausztriában nagyon kedvelt ketchupos-currys kolbászfalatkákat is. Nem rossz. Ennek a helynek van atmoszférája, kellemes lehet itt eltölteni néhány napot, főleg, hogy teljes széltében bejárható egy óra alatt. A rengeteg giccs viszont kicsit már fojtogató (lásd lejjebb), a mindenféle mütyürrel teli szuvenírboltoktól az egész Grimm mese-fílingig.





Az utolsó állomásunk a legszebb is egyben. Hallstattról eddig annyit tudtam, hogy itt lett öngyilkos a főhős az egyik kedvenc könyvemben... amit bizonyára ti is ismertek. Ha nem, gyorsan olvassátok el, mert alap.
A város eredete egészen a kelta időkig nyúlik vissza. A világtól szinte teljesen elzárva fekszik, magas hegyek határolják, előtte pedig egy 260 méter mély tó riogat. A majdnem teljesen függőleges sziklafalak dacára felfelé is építkeztek; így néha rettegsz, hogy egy kétszintes ház a nyakadra omlik, de csak egy vízesés zúdul le köztük.







A hegyek árnyéka miatt ritkán süt ide be a nap, és most a ködtől még misztikusabb az egész.
Hallstatt jelentése "a só helye", mivel egy sóbánya is található itt. Az egész terület az UNESCO világörökség része. A legsúlyosabb viszont ez a temető: 10 évente kihantolják a halottakat, hogy kifehérítsék és feldíszítsék a koponyájukat, aztán a Csontházban helyezzék el. Brrr. Mindezt csak a helyszűke miatt, mert még a temetkezésre is kevés a lehetőség.





Nekem valahogy mégsem öngyi a hely, sokkal inkább különleges és csodaszép. A mazsolás - vanílaöntetes almáspitéjükért meg ide fogok költözni. Tanulság? Ha ki akarunk szakadni a hétköznapokból, nem kell a kontinens végéig repülni.