Bizony, kihívás elfogultság nélkül méltatni egy nagybetűs alapzenekart, ezeréves kedvencet. Egész pontosan a The Cure fura címmel ellátott új albuma, a 4:13 dream forog szóban. Vannak zenék, amikbe az ember vagy beleszeret, vagy totálisan hidegen hagyják; nekem ez a veteránnak számító brit zenekar szerelem volt első hallásra. Nincs, aki ne ismerné fel egyből Robert Smith hangját, a Cure zenéjének sajátos atmoszféráját.
Csoda, hogy ennyi idő után még mindig képes olyasmit nyújtani, ami nem lerágott csont, ami nem fulladt unalomba. Márpedig itt egy vadonatúj lemez, tele olyan számokkal, amelyek tökéletesen illeszkednek az eddigi életműbe, ugyanazt a hangzást és érzelmi töltést hozzák, mint a klasszikussá érett albumok; mégis frissek, élettel teliek és átütően erősek. Az Underneath the Stars kissé lagymatag nyitánya után olyan fülbemászó, és ott tartósan megragadó dallamok következnek, mint a The Perfect Boy, a Sleep when I'm dead, vagy a The only one. Igazi ötcsillagos lemez és zene ez, a legmagasabb szintről.
