2009. március 15., vasárnap

Kész cirkusz / a Britney-jelenség



Bejegyzésünk tárgyát, Britney Spearst sose figyelném zenei tényezőként, de ebbe ne menjünk bele. Ellenben visszatért, akármit is jelentsen ez. Nem olyan horderejű esemény, amin elgondolkodik az ember, végképp nem, hogy blogot írjon róla. Mégis, Spears kisasszony (vagy inkább pénzhajhász góréinak) röhejessége most érte el a tető- vagy a mélypontját. Ilyen már a világon nincs.

A sikersztori kereken egy évtizede kezdődött, amikor az első tinisztárként felbukkant ez az álomlány. Akkor még legfeljebb a kissé rekedtes torokhangja irritált, egyébként maga volt a megtestesült klisé: szőke, csini, épp olyan, mint az átlagos jócsaj a gimis hugod osztályából. Szűz is, megszeppent is, nehogy anyu beleköthessen. (Gyűlöltük, talán mert mindenki más lelkesedett érte, talán, mert már akkor is feltűnt az egyediség teljes hiánya.) Aztán, ahogy a klipjei gyarapodtak, a ruhadarabjai mintha erősen megfogyatkoztak volna. Átláttunk a szitán, de még mindig semmi gond. A kislányoknak példakép kell ebben a korban, a kisfiúknak meg egy csomag zsepi.



A történetet mindenki ismeri: először a leszállóág, aztán szépen begyorsult a lejtő. Házasság, gyerekek, depresszió, súlyzavar. Pia, drog, Big Mac menük, paparazzi-hadjárat: az eredmény néhány év alatt egy formáját vesztett idegroncs, de hát az lenne a fura, ha egy egészséges pszichéjű embert nem darálna be így a világsztárság. Britney persze nem veszett el, csak átalakult: eddig sem a zenéje szolgáltatott témát a bulvárlapoknak. Mindenki ajnározott kis kedvencéből "Amerika tragikus bohóca" lett. A neve és arca eladható maradt, mint egy presztízsét vesztett régi nagy márka. Ha más nem, olykor egy lepottyantott gyerek, kopaszra nyírt fej vagy épp puncivillantás tartotta címlapon.



Ám mostmár ez a korszak is a múlté. Úgy tűnik, Spears kisasszonyban még mindig látnak elég fantáziát, kisugárzást, de leginkább: biztos bevételi forrást. Legutóbbi, Circus című albuma kapcsán naaagy visszatérést emlegetnek, és látszólag tényleg újra formába lendült. Újra itt a pophercegnő, ki tudja, hány háttérember munkájának hála; hiszen ő csak az arcát, a testét és a bejáratott márkanevet adja. Csak nézek, nézek és nem látok. Az egyetlen, ami feltűnik: egy szerencsétlen, kiégett nő izzadtságszagú vergődése, sok pénzért. Persze, nagyon ki van találva, de ez már mit se számít. Hiába vonaglik csábosan a szaunában egy szál semmiben. A legtöbb, amit bezsebelhet érte néhány "kúrnám" megjegyzés; ebben a műfajban azonban akadnak nála profibbak.



Egy dolog van még Britney-nek, ami pénzzé tehető: a teste. Mostmár minden ködösítés nélkül, nyíltan, csak ez az egy. Legutóbbi, If you seek Amy (Ha Amy-t keresed) című single-je botrányt kavart: tiltakozást váltott ki, hogy a cím egyben nyelvi rejtvény is. Kiejtve ugyanis nem mást kapunk, mint a F.U.C.K. me (D.U.G.J. meg) felszólítást. A szövegkörnyezetben még értelmetlen is, ha maradnánk a rádióbarát változatnál (szeress vagy utálj, minden fiú és lány könyörög, hogy ha Amy-t keresed / pontosan ejtve viszont: hogy megdugjon.) A dolog amúgy roppant ötletes, akár szórakoztató is lehetne. Itt és így azonban mérhetetlenül szomorú. Az amerikai szülőknél a csúnya szó verte ki a biztosítékot, pedig nem itt a probléma. A kislányom olyan világban nőne fel, ahol a jófejség mércéje, hogy meg akarnak-e dugni, és hányan. Mindezt egy agyonfuttatott, lecsúszott lelkisérült szájából, aki designer szőnyeggel törli fel a szart a kutyája után. Még elnevetgélünk, de valahogy egyre kevésbé vicces ez az egész. Britney albumcíme találó: az egész világ cirkusz, ahol el(ő)adóművészek produkálják magukat. Úgy tűnik, mindenáron.