Végül egy napot dudorogtunk kinn. A dudorgás, amúgy, az ominózus reklám óta mindenki kedvenc szava, és talán az idei év szlogenjévé érik. A Sziget komoly változásokon ment keresztül: láthatóan kevesebb a helyszín, mint az elmúlt években, és jócskán át is alakult. Így vette át például a Metal Hammer színpad helyét az MTV Rockszínpada, és sorolhatnánk. Az is feltűnő, hogy a törzsközönség már rég nem magyar: egyre kevesebb a hosszú évek alatt megszokott ismerős arc, és annál több az Európa számos pontjáról idekeveredő külföldi. Ezzel személy szerint semmi bajom, de hogy már Túró Rudi automaták sincsenek, az több a soknál.
Ő volt a jegyátvételnél az ablakban
Amikor reggel kilenckor kiváltjuk a karszalagot, még jóformán néptelen a Hajógyári. Csak délután látjuk be, hány mérföldes sorbanállást és elvesztegetett órát spóroltunk meg így. Odabenn meg is találtuk az ideális pihenőhelyet. Autógumikból álló ülőkéken chillezünk, miközben a Mokka Cuka felől kellemes törtritmusokra bólogatunk. A buli itt még, vagy már tart, miközben a helyszínek java még csak ébredezni látszik. A többit meg mindenki látta már, aki valaha megfordult a Szigeten, vagy nagyobb tömeget vonzó fesztiválon. A diverzitás nagy, de egy idő után le is fáraszt. Lángosos, pizzás, hot dogos, kínai, magyaros, kürtős kalács, vegaburger... de végsősoron mind ugyanaz. Valami hasonló érvényes az arcokra is.
Elég funky?
A különféle helyszínek ugyanazt kínálják, mint évről évre. A workshopokon textilt festhetsz vagy agyagozhatsz, máshol persze táncolni tanulsz, bungee jumpingolsz, vagy a rabbi tanácsát kéred ki tíz forintért. Köthetsz házasságot, mint minden évben, akár öt barátnőddel egyszerre. Beszélhetsz róla, ha akarsz ("skizo-e vagy?" felirattal csalogat a lelkizős sátor), vagy épp mindent megtudhatsz a nemi betegségekről egy előadáson, mielőtt este összeszednéd őket. Mindez persze jó móka, annak, akinek minden vicc új. Rutinos Szigetelőként már nehezen lep meg bármi is, megszoktuk, ahogy a vicces outfiteket: a kreatív fejdíszeket a szembejövőkön, a homokozóvödörtől a görögdinnyéig. A hülyeségnek csak a képzelőerő szab határt. Hiába keresed ezeket a babapink hajú vagy pandára sminkelt arcokat hétköznap a villamoson. Csak Szigeten bújnak elő a szubkultúra-partik homályából. Vagy ilyenkor érzik magukat felhőtlenül gyereknek egy hétre, amikor minden belefér. A kannással randalírozó, szakállas pank bácsi is lehet, hogy civilben jól szituált üzletember, de a Sziget az Sziget. Volt is, marad is.
Van, ami örök
Az I am X közepére esünk be, fáj is a szívünk a csúszásért kissé, hiszen ez a brit elektropop formáció jópár éve a kedvencünk. Legalábbis tavalyelőtt óta, amikor még a WAN 2 színpadon zenéltek egy maroknyi közönségnek. Chris Corner (ex-Sneaker Pimps) és bandája okos, fülbemászó, borongós és mégis kellemes zenét játszik, mindezt megfelelő tálalásban és külsőségek közepette. A basszusba ugyan minden szervünk berezonál még középen állva is, már maga a színpadkép mosolyogni késztet. X-éknél adnak az imidzsre: mindenkin piros szigszalag, Chris fekete boával, pepita cowboycsizmával, fehér kesztyűvel és testfestéssel büntet. Olykor egy tányérsapka és egy fekete ernyő is felbukkan, egy számot pedig egy kis, aranyszínű játékpónit meglovagolva dudorog végig. A szürke kabátos, tarajos szintis csaj olyan őszinte élvezettel rángatózik, hogy lelkesedésből ötösnél kevesebbet nem mernénk adni a csapatnak. A zene pedig alapvetően jó, a Nightlife-től a Kiss and swallow-ig. Csak a túl korai időpont szabhat gátat a lelkesedésnek, így hát legközelebb megérdemelnek egy tisztességes, este 9 órai kezdést.
Corner az I am X Myspace oldalán
A Ska-P alatt csak tengünk-lengünk, aztán Snow Petrolra térünk vissza. Bocsánat azoktól, akik ezt egész másképp gondolják: számomra a Petrol afféle one hit wonder volt, és egy passzívan végigszemlélt koncert után is az maradt. Kellemes, középtempós, lájti kis rockslágerek követik egymást, amik valakire biztos szívrepesztően hatnak, de nekem nem kellően eredeti. Aztán felcsendül a Chasing Cars, amit lelkes ováció, összeborulás és öngyújtozás fogad. A vizuális effektek szépek és felemelőek, a frontember is jófej, de valahogy ezzel együtt lepkefing.
Lily is látszik piciben, ott középen
Aztán meg Lily Allen. A többiek a Backyard Babies nevű punkrock-kövületet tartották érdekesebbnek, így egyedül van lehetőségem végignézni. Legalábbis bizonyos értelemben, hiszen lépni se lehet az irdatlan tömegtől, ami egyre csak gyűlik. Végül színpadra ficcen Miss Allen, a zenekar pedig egyből belecsap az aktuális lemez első dalába: Everyone's at it. Az első blokkban szinte csak erről hallhatunk számokat: 22, Back to the start, Never gonna happen. A közönség veszi a lapot, köszönhetően a szép számban jelenlévő angoloknak is. Később felcsendül az Everything's wonderful, a Smile, az LDN is, valamint egy Kaiser Chiefs-feldolgozással is megörvendeztet bennünket. A hangja egyébként hajszálnyit más, mint lemezen, valamivel élesebb, affektálósabb, de legalább bizonyára nem playbackel. A számok kissé rövidebbnek tűnnek a kelleténél, mintha minél többet próbáltak volna belezsúfolni ebbe az időintervallumba.
Lily közben csapzottan kapott le a holland (?)
Lily úgy tűnik, majd megszakad, hogy kitörjön a "dorkós rútkiskacsa a bringáján" képből, ahogyan sokan ismerik. Meg kell hagyni, nem csinálja rosszul: bár az elegancia talán hiányzik belőle, hogy igazán szépnek lássam, rutinosan és könnyedén jár-kel a színpadon, és csinos is. Apró farmershort, csillámos kis kardigán, glamúros, erőteljes szemfestés. Mindehhez dominásan merész tűsarkú, amit úgy a feléig bír. Aztán mezítláb nyomja tovább, mindvégig csikkről gyújtva a cigiket. Olvadozik egy sort, hogy Budapest gyönyörű, és mi vagyunk az eddigi leghálásabb közönsége, de csak a kötelező köröket futja. A Twitter-oldalán legalábbis ennyivel emlékezik meg az estéről: "wicked gig". A koncert fénypontja aztán a drum and bass-betéttel megfejelt Smile, majd a ráadásban a Fuck you, és a még mindig korai magömlésről sopánkodó Not fair, ami elnyújtott finálévá terebélyesedik. Külön meglepetés Britney Womanizere is, Lily Allen-változatban, ami klasszisokkal jobb az eredetinél. Addig maga Lily is az marad, amíg nem erőlteti a szexszimbólum szerepét.
Összességében jó koncertben volt részünk, még ha a közönség egy része nem is hangolódott rá.
A többit pedig egyeseknek ma este, másoknak (sajnos nekem is) csak jövőre.
