Lássuk, mit tartogat az idei nyár fesztiválfronton!A kínálat szinte átláthatatlan. Csak az időnk, lelkesedésünk és persze a pénztárcánk szabhat határokat.
A fesztivál ugyanis nem olcsó mulatság, sose volt az. Most meg pláne.
Maradjunk szubjektívek! Se szeri, se száma a különböző nívósabb és gagyibb szabadtéri rendezvényeknek, és nem lehetek mindre kíváncsi. Csak a teljesség igénye és a mucsapusztafelsői motorostalálkozó nélkül.
Akárhogyis, a fesztivál életforma. A szabadság illúziója néhány estére, netán egy egész hétre: tömegben préselődés, automatás túrórudi, csapolt sör, fűfoltos tornacipő. Egyszóval móka és kacagás! (Kivéve, ha elfogy a meleg víz, a pankok meg sárral fröcskölőset játszanak; de ez már másik történet.)
Jobb esetben mindenkinél eljön a pont, mikor már nem tud egy félig leszakadt sátorban, koszos zokniban kepeszteni négy napig. Nálam viszonylag hamar, de ez azért nem tart vissza a fesztivál-örömök kissé higgadtabb élvezetétől.
Azért nem árt, ha színvonalas előadókat sikerül összeválogatni, akik nem csak bizonyos alkohol/ gandzsamennyiség után élvezhetőek. Az az igazság, hogy
összességében nincs ok a panaszra: hiába, hogy többségben a lerágott csontok, akik már tavaly is jöttek, meg azelőtt is, csak máshová. Persze akad, ami huszadszorra is ugyanakkorát üt. Úgy vélem, bárhol keresgélünk is a zenei palettán, mindenki megtalálja a számítását idén: az indietől a chillouton át a csujjogatós népzenékig.
Első állomásunk a VOLT lesz, Július 1. és 4. között. Ha világsztárt látunk a repertoárban, biztos, hogy máshol már a süllyesztőbe lett eresztve. Ez van; erre futja a keretből, nem kellenek mindig elsővonalas popsztárocskák. Így került a Voltra a 7-8 éve még világszerte übertrendi
Limp Bizkit, vagy az amcsi szülők egykori rémálma, a jobb napokat látott rebel-pózer
Marilyn Manson. Mivel mi is jártunk általánosba, talán felkapjuk a piros baseball-sapit egy vidám nosztalgia-estre.
Vannak itt még jóságok bőven,
Junkie XL (sokadszorra),
Laurent Garnier (sokadszorra), Sepultura - rájuk azért kíváncsi lennék. Garantált program a kellemes, dallamos, csajos elektropop
Ladytron. 
Utána Zamárdi következik, Július 9-12-ig; már azoknak, akik nálunk lényegesen jobban el vannak eresztve. A
Balaton Sound ugyanis az egyik "legfiatalabb" fesztiválsorozat létére a legnívósabbá nőtte ki magát; ez lett AZ elektronikus zenei feszt. Vannak is húzónevek bőven, elég csak a végigfutni a flyeren. A Röyksopp igazán megérné, a Groove Armada már megfordult itt-ott, Moby azonban először látogat hozzánk (vagy ha nem, javítsatok ki). A populárisabb-gagyibb vonalat képviselő David Guetta bulijára is kíváncsi vagyok; szégyen vagy sem, a "süt a nap és szeretjük egymást" típusú tingi-lingi trance mindig is a gyengém volt. A When love takes overtől egy hónapja hiába próbálok szabadulni: fülbemászás, winamp, ipod, rotációban.
Ne feledjük a hazai csemegéket sem, mint a Colorstar, a Neo vagy a Zagar, akik a külföldi line-uphoz igazán méltó fellépők. Mind a 4 napot végig tudnám pörögni a Soundon, megérné. A 12 ezres napijegy (!) azért eltántorít attól, hogy többre tervezzek.
Ha még mindig van erő, energia és nem utolsó sorban kess, akár az
Ozorán is kiköthetek végre. Az Ozorát évről évre, talán céltudatosan,
szisztematikusan rászervezik a Szigetre. Idén Agusztus 11-16-ig kerül megrendezésre. További kibaszás, hogy nem árulnak napi-, csak négynapi jegyet, borsosan. Azért remélem, egyszer sikerül itt kikötnöm, hiszen évről évre tervbeveszem.
A goa-psytrance alapvetően jó (azon belül a
Shpongle is), meg a hozzá tartozó színes-pszichedelikus, természetimádó partikultúra is. Négy napot mégis sokallok az egészre.
Valahogy nem vagyok kibékülve a
Sziget (Augusztus 12-17.) hájpjával és szlogenjeivel. Igazán aranyosat vagy karaktereset talán a Kistehén óta nem sikerült kiagyalni, ez az "Elmentek otthonról?" nem csak ötlettelen, szimplán szar.
Azért elmegyünk. Tavaly megtörtem a láncot, de amúgy 2002 óta már-már hagyomány.
Zavar, hogy brutálisan, embertelenül drága. Elhiszem én, hogy válság van, hogy ezt a pár húzónevet is nehezen lehetett összeszedni... de akkor is! A Sziget jegyárak évről évre exponenciálisan növekszenek, és bizony, nem arányosan a fellépők számával/minőségével.
Nem mondom, hogy szar, mert szimplán nem lenne igaz; de
jól jönne már némi vérfrissítés. Ha már metal színpad nincs többé (nem baj), se Cöxpón Ambient (ez viszont de).
Nem a
Placebot szeretnénk ötödszörre a Nagyszínpadon. Se a
Prodigy-t, noha rájuk bármikor vevők vagyunk, de mégsem év-mint-év. Se másodvonalas fesztiválokról lenyúlt, idehurcolt előadókat (lásd:
az Offspring tavaly már játszott a VOLTon,
Fatboy Slim a Soundon.)
A magyar élvonal persze fesztiválról fesztiválra ugyanaz:
Péterfy Boriéktól a
Kaukázuson át
Harcsa Veronikáig. Legalább létrejött egy egész jó magyar zenei szcéna, és nem csak a Kispálé a terep.
Pozitívum az igen csak felkapott indie-rock üdvöskék, a
Klaxons, Snow Patrol, Bloc Party fellépése. Személyes kedvencem a
The Ting Tings, a többi meg majd szódával elmegy. És -emberek-, igen, igen!! Van komoly, nyomós ok is Szigetelni az idén:
Lily Allen az idei felhozatal fénypontja, minden téren! Világhírű; trendi; jó zene; karakteres csaj; ráadásul brit. Van mit várni!
Magát a fesztiválszezont is, úgy, ahogy van.
