Ugyan viharokkal váltakozva, de végre beköszöntött a kánikula, amikor facsarni lehet az izzadtságot a ruháinkból. A BKV járművek szaunává változnak, és a szagok még rosszabbak rajtuk, mint általában. Aki teheti, a Karib-tengeren vagy épp a Velencei-tavon sütteti magát, anyagiaktól függően. Aki pedig nem tud elszakadni a várostól, annak marad a strandolás az idényfürdőkben. Alapvetően drágáért, de még csak nem is ez a legnagyobb baj.
A budapesti strandok mind 1500-2000 forintos árfekvésben kínálják az egész napos jegyet, a legtöbb helyen nyugdíjas -és ifjúsági kedvezménnyel. A legolcsóbb lehetőség talán a Hajós (940) a Margit-szigeten, és a Komjádi (900); ezek persze inkább úszásra, mint pancsolásra lettek kitalálva, tehát nincs élményfürdő.
Aki ennél többre vágyik, az meg mehet a 11 medencés Palatinusra (2400), ha egyáltalán odafér még a tömegtől. Valamivel olcsóbb a Dagály (1600), ahol a hullámmedencétől a termálig szintén minden megtalálható. A legjobb választás pedig talán a Római (1600), ha nem sajnálunk egy óra HÉV-et. Itt össz-vissz három medence van, azok ellenben jó nagyok, csúszdával, vízeséssel, áramlattal. Ráadásul csütörtökönként féláras.
Hasonló kategória a Csepeli strand is (1900), meg a Pünkösdfürdői (1400), csak ezek is kinn vannak a világ végén belvárosi szemmel nézve. (A jegyárak hétvégiek voltak.) Az idényfürdőkön kívül persze számos gyógyfürdő is a rendelkezésünkre áll szabadtéri medencékkel. Ha rászántuk magunkat, már csak a barátainkat kell meggyőzni, hogy megér ez nekik ennyit. Aztán lehet csapatostul kivonulni, törölközőt leteríteni és egymás hátát kenegetni naptejjel.
Ugyan a tavaly nyári fogadkozás ellenére erre a szezonra se dobtunk le tíz kilót, a narancsbőr legalább sokkal szembeötlőbb lett. Ilyenkor rendszerint felbukkan a haját dobáló, aranybarnára szolizott óriásnő, aki egy szál tangában hever a medence szélén, és láthatóan fél életét a konditeremben töltötte. Nem is a fürdés kedvéért feküdt ki ide, csak hogy mi személy szerint szarul érezzük magunkat. Vígasztalhat, hogy van rosszabb is; sehol ennyi csúnya, formátlan testet nem láttunk, különös tekintettel a pocakos, fecskés középkorú férfiakra és karfiolseggű anyukákra, akik próbálják megfékezni a fejhangon visítozó, fröcskölő gyerekeket. Szerencsére a tömeg akkora, hogy lépni sem lehet, ez kitűnő terepet ad a víz alatt szemüvegben kukkoló perverzeknek. Mi pedig kénytelen-kelletlen szemezhetünk egy-egy plöttyedt hassal, pattanásos háttal, régen szőrtelenített bikinivonallal. Ha pedig már elegünk van, bedobhatunk a büfében egy lángost, hogy tovább rontsunk saját helyzetünkön. Egyébként pedig strandolni jó: már ha kivédjük a gomba és a klóros víz veszélyeit. Napozáskor már csak az UV sugárzásra kell ügyelni, nehogy bőrrákot kapjunk. Na meg, hogy ne drámázzuk túl, nem árt egy kis egészséges önbizalom se.
