A Sziget

Jó régi film ez, állítólag meg is bukott a maga idejében. Én most láttam. Tetszett.
Műfajilag nem lenne könnyű besorolni; egy akciófilmhez kissé filozofikus (különben meg se nézném), egy művészfilmhez túlságosan akciódús. Majdnem be is aludtam a sok végtelenbe nyújtott teherautó-robbantgatós jeleneten.
Vigyázat, spoilerkedek, azaz le fogom lőni a poént.

Történetünk egy föld alatti bázison kezdődik; az emberiség végzetes fertőzés áldozata lett, csupán néhány túlélőnk akad. Egyforma overallba bújtatva unatkoznak a bázison, és egy reménységük maradt: a titokzatos Sziget, az utolsó földi paradicsom. Minden héten kisorsolnak egy szerencsés nyertest, aki távozhat a Szigetre.



Itt élnek hőseink, Lincoln 6 Echo és Jordan 2 Delta is. Előbbit Ewan McGregor, utóbbit Scarlett Johansson alakítja. Lincolnnak egyre több kétsége támad a Szigettel kapcsolatban, és ki is derül (milyen kellemetlen!), ami nyilvánvaló volt: hogy itt mindenki valami hatalmas átverés részese.
A bázis ugyanis lényegében egy farm, szereplőink pedig hírességek, gazdagok klónjai. Létezésük egyetlen célja, hogy másolataként szervekkel lássák el az eredetit.
A klónokat egy laborban tenyésztik ki, a fejükbe hamis emlékeket táplának - mintha ők is emberi életet éltek volna, aztán ha eljön az ideje, "a Szigetre" küldik őket egy szurival.
Így hát Lincoln és Jordan menekülni kezd, hogy felkutassák a hasonmásukat. Na jó, pontosabban az eredetit.

Klónjainkból kiiktatták többek közt a szexualitást is, így aztán a szerelmi szál is csak később lép a sztoriba. Esetlenül botladoznak a kinti világban, amiről semmi tudomásuk. (Néha zuhannak száz emeletet, vagy áthajt rajtuk pár kamion, de elnézzük az ilyen apróságokat. Csak ne lennének az üldözős jelenetek olyan álmosítóra nyújtva.)



Michael Bay utópiája, ha más nem is, de mindenképp hatásos. A látványvilág fasza, a mondanivaló sincs túlságosan szájbarágva, de azért megkapjuk. Ewan McGregor a tőle megszokott színvonalat hozza, önmaga szemét alteregójaként is. Scarlett Johanssont itt is, azóta is egy felfújt lufinak érezzük, nem csak a száját illetően. Bájos, mikor ijedt vagy bamba fejet vág, de erre nem osztanak Oscart.
A film tehát nem 10/10-es, de nézhető. Akár szerethető is.

Nagy kékség

Lány, és azon belül is kissé vásárlásfüggő lévén idén se hagyhatom ki az elemzést. Mármint, hogy mik is az aktuális áramlatok a trendi/idétlen öltözködésben. Van, ami most gyűrűzik be, van ami merőben átalakult, és persze, ami örök (még a divatban is)!

Régi ismerősök

+
Hiába, kedvenc kiegészítőnk, a légynapszemcsi még mindig virágkorát éli. Nem is baj, vannak mutatós darabok belőle. A kistányér-nagyságú, Victoria Beckham-féle darabok talán lassan kezdenek kivonulni, átadva a helyüket ugyanennek, kissé visszafogottabb méretben. Jó ez így!



+
A magas, egybetalpas, fonott/parafa cipellők is még mindig elárasztják a nagy márkák üzleteit. Kényelmes, de egyben dekoratív viselet a nyári napokra. Maradhatnak. A fa talp és a platform is még mindig népszerű.



-
Továbbra is favorit a zsákszerű hosszú felső vagy miniruha. Felül cicilapító varrás, alul terebélyes. A nagyon vékonyaknak talán jól jöhet egy kis térfogatnövelésnek. Nekem nem nyerő...



Új játékosok

-
Lassacskán kezd itthon is bevetté válni a londonból ismert bazinagy virágcsattok viselete. Megfelelően visszafogott ruhával lehet ízléses... de előre látom a neonfülbis altertinik tupírozott sérójában.



-
Csatos-madzagos-hálós rémcipők. Persze, ízlések és pofonok, de a birkaeffektus ebben is működni látszik.



+
Apró minták, ornamentikák a (nyári) ruhákon, a kis virágoktól a mértani formákig. Kissé hippis, etnós vagy akár pszichedelikus kivitelezésben. Nem rossz!






+++
Eljött ez is: a türkiz a nyár divatszíne. Az égszínkéktől a tengerzöldön át, a zöld és kék minden árnyalatáig. Ruhák, kiegészítők, türkiz cipők minden mennyiségben! A magam részéről nagyon tudok örülni neki, hiszen az én hajamhoz tökéletes kombináció.

Elefántért hajléktalant

A kampány lényege: sok elefánt Budapest csomópontjain, nyár végén árverezés, az így befolyó összegből meg jótékonykodás. Vegyél tehát elefántot, és akkor egy hajléktalannak jó lesz. Azért jobban mutat a házban, mint a hajléktalan! (Részletek itt.)

Nekem tetszik az ilyesmi, ahogy annak idején a sokakat megbotránkoztató tehenek is. Vajon kinek fájt, hogy színesítik a várost? A Hegyvidéken kirakott zebrák pedig az óvatos közlekedésre figyelmeztetnek. Így aztán ez az ötlet is csak nyúlás, de nem változtat a jó célon, és az elefántok is édesek lettek. A honlapon is van galéria, de ezek saját fotók; a West Endben botlottam beléjük ma délután.

LG Cookie kp500

Történelmi pillanat: életemben először nem játéktelót kaptam. Szóval nem az aktuális Nokiák legócskábbikát, hiszen úgyis vízbe ejtem / rálépek / a villamoson felejtem napokon belül. Úgy látszik, telefon-szempontból is felnövök lassacskán, és ez azért ijesztő gondolat. Talán ilyen alapon került a kezembe az LG Cookie kp500, ez az érintőképernyős kis csodasüti.

Nagyjából fél éve jöhetett ki a Cookie, és mivel relatíve olcsó, de annál okosabb, hamar szétkapkodták. Igazi smartphone: ami nincs rajta, az gyakorlatilag nem is létezik. Illetve létezik, de teljesen felesleges.

Eddig a Nokiák híve voltam, legalább két szempontból: egyszerű, gyorsan kezelhető menü és szívósság. Nokiát lehet tűzre vetni, focizni vele, ugrálni rajta páros lábbal: oda se neki. Ilyen szempontból még nem teszteltem az új szerzeményt, és nem is szeretném, de az egyszerű menü itt is előny.



A design elég minimalista, de épp ezzel lopta be magát a szívembe. A teló maga szimpla fekete, az oldalán lévő csík létezik még ezüstben és pirosban. Csupán három gomb található rajta, és ez bőven elég is, hiszen minden más a touchscreen segítségével történik. Így aztán keskeny, egyszerű és roppant mutatós. Mindössze 89 gramm a kis cukiság.
Van silver és gold változat is, utóbbi nekem már kissé csiricsáré.
Praktikus, bár rendkívül ronda fehér szilikontokot is kapok hozzá. Meg persze kis bökdösős pálcikát, nevessetek csak, nem tudom milyen névre hallgat a cucc.

Jöjjön néhány paraméter:

3 hüvelykes érintőképernyő (200 x 400 szín)

LG Active Flash UI kezelőfelület

Virtuális QWERTZ billentyűzet

Bluetooth 2.1, USB, EDGE, GPRS kapcsolatok

microSD bővíthetőség

Office dokumentum-nézőke, zenelejátszó, FM rádió, JAVA MIDP 2.0 környezet

Hát igen, van amiről lövésem sincs a fenti listából.



Multimédia fájlok lejátszása minden mennyiségben. A memória meglehetősen karcsú, ellenben persze bővíthető.
A kamera 3 megapixeles, minőség tűrhető, de ugyan minek, ha van jobb. Hasznosabb, hogy videót is tud.
Kifejezetten tetszik, hogy sokféle csengőhangból lehet választani (na meg persze kreálni sajátot). Alapképből nincs sok, azok viszont olyan szép kis virágosak, hogy nem is rakok be fotót helyette.
A képernyőre kipakolt widgeteket egyetlen, rázó mozdulatra összerendezi a teló.
A telefonkönyv 1000 helyes, és a szülinaptól az illető kontakt céges pozíciójáig minden jelentéktelenséget tud tárolni.



Hosszasan lehetne még apróságokat elemezni, de sose leszek a kütyük megszállotja. Egy biztos: ez a telefon messze minden igényt kielégít, ami valaha is felmerülhet nálam. Igyekszem évekig egyben tartani.
Persze, a technológia mai állása mellett 2 év múlva már ez is elavul. De hogy nem lesz másra igényem, az tuti!

Súlyos, súlyos

Csak egy rövidke, céltalan bejegyzés, pofátlan mód lenyúlva az Indexről. Úgy kitekintésképp, mert a blog alapvetően nem meteorológiáról szól. Nem is írok esszét hozzá, csak ámuljatok. Valóban elgondolkodtató, hogy ugyan mit keresnek már ilyen képződmények a levegőben? Egy külön új felhőfajtába kell ám ezeket besorolni, ezek az Asperatusok. Vajon mit és mennyit sikerült a légkörbe juttatni, hogy ilyen fantasy filmbe illő csodák vaporizálódjanak? De szép szó.
Franciaország, Skócia, USA, Új-Zéland (a sárgás, az a legfurább).
Szerintem para. Még egy kis photo shoppal megfejelve is. Mi eshet belőlük?

Fesztiválszezon, ismét!

Lássuk, mit tartogat az idei nyár fesztiválfronton!
A kínálat szinte átláthatatlan. Csak az időnk, lelkesedésünk és persze a pénztárcánk szabhat határokat. A fesztivál ugyanis nem olcsó mulatság, sose volt az. Most meg pláne.
Maradjunk szubjektívek! Se szeri, se száma a különböző nívósabb és gagyibb szabadtéri rendezvényeknek, és nem lehetek mindre kíváncsi. Csak a teljesség igénye és a mucsapusztafelsői motorostalálkozó nélkül.

Akárhogyis, a fesztivál életforma. A szabadság illúziója néhány estére, netán egy egész hétre: tömegben préselődés, automatás túrórudi, csapolt sör, fűfoltos tornacipő. Egyszóval móka és kacagás! (Kivéve, ha elfogy a meleg víz, a pankok meg sárral fröcskölőset játszanak; de ez már másik történet.) Jobb esetben mindenkinél eljön a pont, mikor már nem tud egy félig leszakadt sátorban, koszos zokniban kepeszteni négy napig. Nálam viszonylag hamar, de ez azért nem tart vissza a fesztivál-örömök kissé higgadtabb élvezetétől.



Azért nem árt, ha színvonalas előadókat sikerül összeválogatni, akik nem csak bizonyos alkohol/ gandzsamennyiség után élvezhetőek. Az az igazság, hogy összességében nincs ok a panaszra: hiába, hogy többségben a lerágott csontok, akik már tavaly is jöttek, meg azelőtt is, csak máshová. Persze akad, ami huszadszorra is ugyanakkorát üt. Úgy vélem, bárhol keresgélünk is a zenei palettán, mindenki megtalálja a számítását idén: az indietől a chillouton át a csujjogatós népzenékig.



Első állomásunk a VOLT lesz, Július 1. és 4. között. Ha világsztárt látunk a repertoárban, biztos, hogy máshol már a süllyesztőbe lett eresztve. Ez van; erre futja a keretből, nem kellenek mindig elsővonalas popsztárocskák. Így került a Voltra a 7-8 éve még világszerte übertrendi Limp Bizkit, vagy az amcsi szülők egykori rémálma, a jobb napokat látott rebel-pózer Marilyn Manson. Mivel mi is jártunk általánosba, talán felkapjuk a piros baseball-sapit egy vidám nosztalgia-estre.
Vannak itt még jóságok bőven, Junkie XL (sokadszorra), Laurent Garnier (sokadszorra), Sepultura - rájuk azért kíváncsi lennék. Garantált program a kellemes, dallamos, csajos elektropop Ladytron.



Utána Zamárdi következik, Július 9-12-ig; már azoknak, akik nálunk lényegesen jobban el vannak eresztve. A Balaton Sound ugyanis az egyik "legfiatalabb" fesztiválsorozat létére a legnívósabbá nőtte ki magát; ez lett AZ elektronikus zenei feszt. Vannak is húzónevek bőven, elég csak a végigfutni a flyeren. A Röyksopp igazán megérné, a Groove Armada már megfordult itt-ott, Moby azonban először látogat hozzánk (vagy ha nem, javítsatok ki). A populárisabb-gagyibb vonalat képviselő David Guetta bulijára is kíváncsi vagyok; szégyen vagy sem, a "süt a nap és szeretjük egymást" típusú tingi-lingi trance mindig is a gyengém volt. A When love takes overtől egy hónapja hiába próbálok szabadulni: fülbemászás, winamp, ipod, rotációban.
Ne feledjük a hazai csemegéket sem, mint a Colorstar, a Neo vagy a Zagar, akik a külföldi line-uphoz igazán méltó fellépők. Mind a 4 napot végig tudnám pörögni a Soundon, megérné. A 12 ezres napijegy (!) azért eltántorít attól, hogy többre tervezzek.



Ha még mindig van erő, energia és nem utolsó sorban kess, akár az Ozorán is kiköthetek végre. Az Ozorát évről évre, talán céltudatosan, szisztematikusan rászervezik a Szigetre. Idén Agusztus 11-16-ig kerül megrendezésre. További kibaszás, hogy nem árulnak napi-, csak négynapi jegyet, borsosan. Azért remélem, egyszer sikerül itt kikötnöm, hiszen évről évre tervbeveszem. A goa-psytrance alapvetően jó (azon belül a Shpongle is), meg a hozzá tartozó színes-pszichedelikus, természetimádó partikultúra is. Négy napot mégis sokallok az egészre.



Valahogy nem vagyok kibékülve a Sziget (Augusztus 12-17.) hájpjával és szlogenjeivel. Igazán aranyosat vagy karaktereset talán a Kistehén óta nem sikerült kiagyalni, ez az "Elmentek otthonról?" nem csak ötlettelen, szimplán szar. Azért elmegyünk. Tavaly megtörtem a láncot, de amúgy 2002 óta már-már hagyomány.

Zavar, hogy brutálisan, embertelenül drága. Elhiszem én, hogy válság van, hogy ezt a pár húzónevet is nehezen lehetett összeszedni... de akkor is! A Sziget jegyárak évről évre exponenciálisan növekszenek, és bizony, nem arányosan a fellépők számával/minőségével. Nem mondom, hogy szar, mert szimplán nem lenne igaz; de jól jönne már némi vérfrissítés. Ha már metal színpad nincs többé (nem baj), se Cöxpón Ambient (ez viszont de).



Nem a Placebot szeretnénk ötödszörre a Nagyszínpadon. Se a Prodigy-t, noha rájuk bármikor vevők vagyunk, de mégsem év-mint-év. Se másodvonalas fesztiválokról lenyúlt, idehurcolt előadókat (lásd: az Offspring tavaly már játszott a VOLTon, Fatboy Slim a Soundon.)
A magyar élvonal persze fesztiválról fesztiválra ugyanaz: Péterfy Boriéktól a Kaukázuson át Harcsa Veronikáig. Legalább létrejött egy egész jó magyar zenei szcéna, és nem csak a Kispálé a terep.
Pozitívum az igen csak felkapott indie-rock üdvöskék, a Klaxons, Snow Patrol, Bloc Party fellépése. Személyes kedvencem a The Ting Tings, a többi meg majd szódával elmegy. És -emberek-, igen, igen!! Van komoly, nyomós ok is Szigetelni az idén: Lily Allen az idei felhozatal fénypontja, minden téren! Világhírű; trendi; jó zene; karakteres csaj; ráadásul brit. Van mit várni!
Magát a fesztiválszezont is, úgy, ahogy van.

Lecsó

Csak most fedeztem fel magamnak a körúton, nem messze a Jászai villamosmegállótól. Az ötlet önmagában brilliáns: miért éljünk BigMac-en és csokis shake-en, ha egyszer vannak nekünk is finom, karakteres ízeink? Na ugye! Itt a magyaros gyorsétterem. Talán még eredetibb is, mint a hamburger közepes krumplival.
Mégis, valami olyasmire készültem, mint a mekis bundáskenyér vagy aranygaluska: valami ízfokozókkal és tartósítószerekkel telenyomott finomság, kis nyomokban táplálékot is tartalmazhat.





A logó tetszik, maga a kétszintes étterem belülről teljesen érdektelen, sőt. Kissé illúzióromboló.
Szimpla tálcás-menzás rendszerben működő kajálda. A pulton sorakozó ételek, tegyük hozzá, nem néznek ki vészesen, és láthatólag nincs bennük semmi művi. A rántott husi, az rántott husi, ahogy a hortobágyi húsos palacsinta is valószínűleg palacsintából készült. Ezt már hatalmas pozitívumnak foghatjuk fel egy gyorsétteremnél... de ennyi. De tényleg ennyi.





Engem képes azonnal lehangolni az általános iskolai menzafíling, ha az étvágyat nem is veszi el. Az ételek, elkészítésükben is valahogy olyan menzásak. Valódiak, de semmiképp sem igazán ínycsiklandóak. Arról nem is beszélve, hogy a honlapon szereplő kínálat kb negyedéből lehet választani. A 29 levesből például, nem viccelek, három kapható! A gyér felhozatal csak méginkább elveszi az ember kedvét a magyarkodástól. Levesből, főzelékből, desszertből nincs több háromfélénél. Szép is lenne, ha székelykáposzta vagy töltött dagadó lenne a menüben (mint a honlapon)! A legtöbb étel nem is kifejezetten magyar. Végül cordon bleu-re esik a választásom. A kiszolgálás félelmetesen lassú. A krokettem belülről fagyott, a cordon bleu meg olyan, hogy annál jobbat ettem múlt héten a sajkodi strandon. Pedig az csak egy strand, és Sajkod.

Nyilván sok turistának ez lesz az első élménye a magyar konyhával... nem biztos, hogy meggyőzi őket.

Egy kis vizuál

Olyan régen linkeltem már DevArt-os jópofaságot, pedig ha tehetségeket kell felkutatni, még mindig a legigényesebb oldal. Tessék, camartin bűbájos képei!