Csak most fedeztem fel magamnak a körúton, nem messze a Jászai villamosmegállótól. Az ötlet önmagában brilliáns: miért éljünk BigMac-en és csokis shake-en, ha egyszer vannak nekünk is finom, karakteres ízeink? Na ugye! Itt a magyaros gyorsétterem. Talán még eredetibb is, mint a hamburger közepes krumplival.
Mégis, valami olyasmire készültem, mint a mekis bundáskenyér vagy aranygaluska: valami ízfokozókkal és tartósítószerekkel telenyomott finomság, kis nyomokban táplálékot is tartalmazhat.
A logó tetszik, maga a kétszintes étterem belülről teljesen érdektelen, sőt. Kissé illúzióromboló.
Szimpla tálcás-menzás rendszerben működő kajálda. A pulton sorakozó ételek, tegyük hozzá, nem néznek ki vészesen, és láthatólag nincs bennük semmi művi. A rántott husi, az rántott husi, ahogy a hortobágyi húsos palacsinta is valószínűleg palacsintából készült. Ezt már hatalmas pozitívumnak foghatjuk fel egy gyorsétteremnél... de ennyi. De tényleg ennyi.
Engem képes azonnal lehangolni az általános iskolai menzafíling, ha az étvágyat nem is veszi el. Az ételek, elkészítésükben is valahogy olyan menzásak. Valódiak, de semmiképp sem igazán ínycsiklandóak. Arról nem is beszélve, hogy a honlapon szereplő kínálat kb negyedéből lehet választani. A 29 levesből például, nem viccelek, három kapható! A gyér felhozatal csak méginkább elveszi az ember kedvét a magyarkodástól. Levesből, főzelékből, desszertből nincs több háromfélénél. Szép is lenne, ha székelykáposzta vagy töltött dagadó lenne a menüben (mint a honlapon)! A legtöbb étel nem is kifejezetten magyar. Végül cordon bleu-re esik a választásom. A kiszolgálás félelmetesen lassú. A krokettem belülről fagyott, a cordon bleu meg olyan, hogy annál jobbat ettem múlt héten a sajkodi strandon. Pedig az csak egy strand, és Sajkod.
Nyilván sok turistának ez lesz az első élménye a magyar konyhával... nem biztos, hogy meggyőzi őket.
